Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
10. A gyulai duzzasztómű
A mii rendeltetése és általános elrendezése Az 1895—1896. években épített gyulai duzzasztóműnek a hozzá csatlakozó 39 km hosszú Élővízcsatornával már a múltban is jelentős szerepe volt, a felszabadulás óta azonban jelentősége lényegesen fokozódott. A felszabadulás előtt főleg bolgár kertészetek részére biztosított öntözővizet, azonban a 100—200 -öles kiskertészetek együttes területe is csak 140 k. h. volt. A mezőgazdaság szocialista átalakulásával azonban az öntözött terület nagysága rohamosan emelkedett, úgy, hogy 1960-ban már 1500 k. h. területet öntöztek. Ennek több, mint a fele konyhakertészet. A gyulai duzzasztómű az öntözővizén kívül ipari vizet is szolgáltat. Innen látják el vízzel a gyulai, a békéscsabai és a békési üzemeket. Ezenkívül igen jelentős mennyiségű vizet vezetnek be a csatornába szennyvízhígítás céljából is. A víz felhasználása az alábbi megosztásban történik: ipari használat ..................................... 0,3 m3/s ö ntözés..................................................... 0,5 m3/s frissítés, szennyvíz hígítás.................. 2,6 m3/s ö sszesen: ............................. 3,3 m3/s Az Élővízcsatorna egyben a vidék belvízgyűjtő főcsatornája is. Vízgyűjtőterülete 450 km2, amit kereken 400 km hosszú belvízcsatorna hálóz be. Az öntözővizet is szolgáltató csatornák hossza 108 km. A csapadékvizek gyors levezetése érdekében a csatorna két végén. Gyulán és Békésen, szivattyútelepeket építettek. Ezek együttes teljesítménye 15,1 m3/s. A duzzasztómű terveit a Gyulai Folyammérnöki Hivatal készítette Gallatz János irányításával. A tervezés során altalajfeltárást nem végeztek. A tervek 1896-ban készültek el és még ebben az évben megkezdődött az építés. A duzzasztómű általános elrendezése a 107. ábrán látható. A duzzasztómű A duzzasztómű ún. Poirée-keretes tűs-gát. Fő részei: gáttest, elő- és utófenék, tűtartó keretek (bak). A keretekhez támaszkodnak a duzzasztó tűk. A gáttest betonból épült. Hossza vízfolyás irányban 2,00 m, vízfolyásra merőlegesen 30,00 m, vastagsága pedig 2,00 m. A betontömb alsó és félő végén, az alapsík alatt 1,5 m mélységig, 1,00 m széles fogakat alakítottak ki. A gáttest küszöbmagassága 84,00 m, a keretek saruinak szintje 83,55 m. A duzzasztófők felső szintje 86,90 m. A duzzasztófők közötti szabad nyílás szélessége 30,00 m. A jobbparti főben 3,35 x 2,30 m alapterületű fülkét alakítottak ki. Erre a keretek lefektetésekor van szükség. A duzzasztófők szélessége 8,00 m, magassága 2,90 m, ill. 3,35 m, falvastagsága 2,1—0,7 m között változik. A főkhöz felül 8,00 m, alul 9,8 m hosszú szárnyfal csatlakozik. A szárnyfalak alapozási szintje 80,50 m, vastagságuk 50 cm. (A megadott magasságok „Vásárhelyi” szintre vonatkoznak). A 2,00 m hosszú előfeneket 50x50x40 cm, ill. a rézsűkön 50x50x30 cm méretű betonkockákkal burkolták. Az utófenék hossza 8,00 m, vastagsága 0,8 m, az alsó végén fogazással. Az utófenék után a medret és a rézsűket 12 m hosszban — az előfenékhez hasonlóan — betonkockákkal burkolták. Később, 1938-ban az utófenéken energiatörőt létesítettek 6 sor 50 x 50 x 50 cm méretű vasbeton fog beépítésével. 138
