Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
9. A békésszentandrási vízlépcső
101. ábra. A hajózsilip alsó fője és öblözete ( Békésszenlandrás) A duzzasztómű munkagödrét a meder áttöltések és körtöltés megépítése, valamint a munkateret borító víz leszivattyúzása után emelték ki. Az altalaj az árhullámok idején, 12 m-rel a vízszint alatt is teljesen vízzárónak bizonyult. A 11,00 m hosszú vasszádpalló párok leveréséhez 1600 kg súlyú gőzverővel, 80 cm magasságból 800— 1500 ütés kellett. Az alacsonyabb érték a Larssen-pallóknak petróleumos olajjal való előzetes bekenése útján volt elérhető. Ezt a módszert első ízben itt alkalmazták. Az alaplemez betonozását (102. ábra) az alaplemez fölött vízfolyásra merőlegesen végigfutó fahídról végezték. Éjjel-nappali munkával 115 m3 átlagos és 252 m3 legnagyobb napi teljesítményt értek el. Az alaplemez betonozását a zsugorodási feszültségek csökkentése érdekében sakktáblaszerűen végezték (103. ábra). Az alaplemez és a pillérek a különböző igénybevételnek és hatásoknak megfelelően különböző cement- adagolású és adalék-összetételű betonból épültek. A duzzasztómű alaplemezébe 4900 m3, a mederpillérbe 900 m3 a parti pillérekbe pedig 2000 m3, betont építettek be. 132
