Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

9. A békésszentandrási vízlépcső

92. ábra. A békésszentandrási duzzasztómű

A vízlépcső rendeltetése és általános elrendezése

A békésszentandrási vízlépcső az 1937. évi XX. te. alapján a Hármas-Kőrösön épült, 1936—1942 között a tiszai torkolattól 48, a bökényi vízlépcsőtől pedig 43 km-re (92. ábra).

A mű rendeltetése kettős: egyrészt a Kőrösön tobábbi 110 km hosszban lehetővé teszi a hajózást, másrészt pedig kedvező vízkivételt biztosít mintegy 20 000 kh öntözéshez.

A duzzasztás a Hármas- és Kettős-Kőrösön Békésig, a Sebes-Kőrösön Körösladányig, a Hortobágy- Berettyó főcsatornán pedig Mezőtúrig, ill. kotrással Túrkevéig 1200 t uszályok részére, a legkisebb vízhozamok idején is biztosítja a hajózást.

A békésszentandrási vízlépcső eredetileg 82,00 m A. f.-i nyári legmagasabb duzzasztást tett lehetővé. Ez a szint a vízlépcső helyén, a meder partjaival szinel, míg a 86,86 m A. f. szintű árvíz esetén a hullámtéren mintegy két-három m-es vízborítás van. A nyári vízhiány csökkentésére 1952-ben a nyári öntözési üzemi szintet 82,35 m A. f. értékben írták elő. A duzzasztómű szelvényében előálló legalacsonyabb alvíz- szint a bökényi duzzasztómű működése esetén 77,00 m A. f.

126