Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
A kikötő története A keszthelyi kikötő már 1847-ben létezett. A „Kisfaludy” gőzhajó menetrendszerű járatot tartott fenn Keszthely—Balatonfüred között, a menetidő 4 óra volt. A kikötő szerkezetéről nem maradt feljegyzés, valószínűleg facölöpös bejáróval ellátott kikötő lehetett. A kikötőt többször megrongálta a jég, végre a múlt század végén 1894-ben a vármegye bazalt kőből építtet bejáró mólót, s annak végében helyezték el a cölöpös fakikötőt. A kő mólót 3,0 m szélesre, függőleges oldalfalakkal, korlát nélkül készítették. A móló hossza 204 m volt. Ugyanakkor 220 m hosszú partfal is épült. A keszthelyi kikötőt a balatoni kikötők közül legutoljára vették állami kezelésbe, a második világháború idején. Ekkor azt tervezték, hogy a mólót meghosszabbítják s a füredi kikötőhöz hasonlóan nagyobb szigetterületet töltenek fel, amelyen várócsarnok, vendéglő és cukrászda létesült volna. Az építkezés a háború miatt elmaradt. A háború után 1952-ben építették újjá a kikötőt, szerényebb keretek között, 1958—59-ben, majd 1960—61-ben kiegészítették (7—1. fénykép). A kikötő közvetlen szomszédságában épült ki a város strandfürdője. A mólóra települt fürdő, a vb. cölöpökre épült napozókkal, igen kedvelt látogatási helye lett a kirándulóknak (7—2. fénykép). A terveket a Siófoki ÁFH készítette. Szerkezeti felépítés Keszthelyen volt a Balaton utolsó fa kikötője. A kikötő 4,5—5,0 m vastag iszaprétegen fekszik. A megyei kikötő mólóját 1952-ben kiszélesítették, 50 méterrel meghosszabbították. Hossza 254 m, ebből 104 m feltöltésbe esik (7—1. ábra). A kikötőfej 60 m hosszú, mindkét oldalán személyhajó kikötésére alkalmas kiképzéssel. Az 50 m hosz92 szú kis járműkikötő a móló északi oldalán, a kikötőfej mellett van elhelyezve (7—3. fénykép). A móló 0— 104 m szelvények között a kétoldalt csatlakozó partvédőművek által lezárt és feltöltött területre esett. A feltöltésbe került móló tetején 0,5—1,0 m vastagságban a koronát elbontották, helyén sétautat létesítettek. A sétaút alatt a régi mólót érintetlenül hagyták, mert a kő kiszedése többe került volna az újonnan beszerezhető kő áránál. Az új móló a 104—254. szelvények között, 5,5 m széles sétamóló, déli oldalán 0,5X0>5 m keresztmetszetű mellvédfallal, amelyre a letelepedő fürdővendégek a Balaton festői részét láthatják (7—2. ábra). A mellvédfal létesítését a Keszthelytől Győrökig terjedő hegy vonulat páratlan látványossága indokolja, hullámvédő szerepe nincs, mert a Keszthelyi-öböl híná- ros, csendes vizében igen ritkán fordulnak elő olyan erős hullámok, melyek a mólóra felcsapnának (7—4. fénykép). A móló és a kikötőfej koronamagassága +2,1 m a Balaton „0” pontja felett (106,09 mAf.), a csónak- kikötőé + 1,50 a ,,0” víz felett. A csónakkikötő 5,0 m széles járófelülettel készült. A kikötőfej trapéz alakú, a mólóhoz csatlakozó végén 26 m, a Balaton felőli végén 13 m széles, aszfalt burkolatú. Vaskorláttal van ellátva. A kikötőfejhez villany kábel és telefonvonal vezet. A kikötő villanyvilágítását 1961-ben korszerűsítették, a móló hosszában és a mellvédfal oldalában fénycső csíkvilágítást létesítettek. A kikötőfej a badacsonyi kikötőfejjel azonosan, fa- szádfalak közötti alapszórásra, erre víz alatt öntött 4,0 m széles beton sávalapozásra épült, mely az iszapba vert facölöprácson nyugszik. A cölöpök 30 cm 0, 7,0, illetve 8,0 m hosszúak, úszóaljról gépi veréssel lettek lesüllyesztve (7—3. ábra, 7—5. fénykép). A kikötő északi oldalán először került alkalmazásra id. Keresztes György újítása, a rugós ütközőfa, míg a déli oldalán a régi, mereven felerősített ütközőfák láthatók.
