Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)

I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők

nyugati szelek a széles és hosszú, tagolatlan kikötőmedencében erős hullámzást okoznak, amely a kikötőben levő motorosok és vitorlások nyugodt tartózkodását zavarja. (3—1. fénykép). A bejárati móló fa szádfalak és kőfalak közé helyezett kavicsfeltöltésből készült. Az erős hullámzások és jégtorlódások felfogása végett a móló belső végén vasbeton mellvédfalat építettek. (3—2. fénykép).

1937-ben elkészült a medencében keresztbe fekvő vitorlásmóló terve, de csak 1944-ben építették meg. Ez csendes vizet biztosít a kikötőben tartózkodó motorosok és vitorlások részére.

A medencében szabadon álló vitorlásmóló 30 m hosszú és 2,5 m széles, az északi oldalon 0,5X0*5 m méretű mellvédfal készült a felcsapódó hullámok elleni védelemre. A vitorlásmóló déli oldalával párhuzamosan, attól 12,0 m-re, 3,8 m-enként cölöpöket vertek le, hogy a nagyobb vitorlások biztosan kiköthessenek (3—2. ábra, 3—3. fénykép).

Az 1929-ben átépített személyhajókikötő a KND- rendszer szerint levert 20—20 cm-es vb. cölöpök mögé elhelyezett vb. lapokkal létesült (3—2. ábra) +2.30 m ,,0” feletti szintmagassággal. Az építésnél a vb. cölöpöket nem horgonyozták ki, mert számítás szerint a cölöpökkel egybekapcsolt felső betontömeg elegendőnek mutatkozott a fal állékonyságának biztosítására. A mélyebb járatú hajók közlekedésére a partfal előtt kotrást végeztek, aminek hatására a partfal egy része 1960-ban a víz felé előre hajolt. Az előrehailás olyan mértékben fokozódott, hogy 1961-ben a partfalat 20 m hosszban le kellett bontani és újra megépíteni (3—4. fénykép, 3—5. fénykép).

A kihorgonyzásokat ekkor a partfal egész hosszában elkészítették, 12,0 m hosszú, 35 mm átmérőjű gömbvas horgonyzórudak felhasználásával. Ugyanakkor a régi pallóburkolat helyett 0,2X0*2X2,0 m-es ütközőfákat szereltek fel és a partfal vízszintes élét élvédő szögvassal látták el a régi tölgyfa hosszanti gerenda helyett.

1962-ben a délnyugati hullámtörő tövénél a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet létesített kutatóállomást s a hullámtörő belső oldalán fa kikötő- hidat.

A bejárati móló tövében parkosított terület szélét partvédőművel biztosították az erős hullámzások ellen.

3—5. fénykép. Személyhajókikötő átépített partfala a medence felől fényképezve (1972. felv.)

Mjui. 3—5. riepecmpoeHHan őepetonan cm en a nacca.vrupCKOÜ npu- cmauu, :>acnmnan co cmopoHbi őacceüna (cnnma a 1972 tody)

Bild 3—5. Umgebaute Ufermauer des Passagierhafens vom Becken gesehen (Aufnahme 1972)

Picture 3—5. The rebuilt quai-wall of the passenger landing pier viewed from the basin (picture of 1972)

Photo 3—5. Mur de quai reconstruit du port pour passagers photographié du côté bassin (vue prise en 1972)

A személyhajókikötő partfalát egy nagyobb és egy kisebb hajó használhatja egyidejűleg. A személyhajókikötőhöz közvetlenül csatlakozó, 1,0 m és 1,30 m ,,0” feletti szintű kisjárműkikötő 2 motoros és 10—15 csónak részére ad kikötési lehetőséget.

A vitorlásmólóhoz 5—6 nagyobb vitorlás köthet ki. A medence vízfelülete aránylag nagy, itt több vitorlás horgonyozhatna, de a fentebb már körülírt hullámverés miatt északnyugati—nyugati viharnál nem biztonságos a kikötőben való horgonyzás.

A délnyugati hullámtörő mellett van a halászháló állványa (terics). Az északkeleti móló tövénél a medence sarkában van a halászok fa kikötőhídja (3—6. fénykép, 3—7. fénykép).

55