Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
A kikötő létesítése és elrendezése Balatonföldvár kikötője elsősorban személyhajókikötő, a balatoni üdülés és vízisport céljait szolgálja. Teherrakodója is van, ezt azonban nem szabad a fürdőszezonban használni, legfeljebb tőkesúlyos vitorlások kisebb javítására. A vasútállomással szemben, az egykori nádas területén 1898-ban létesült az első kikötőhely a földbirtokos költségén. A fürdőhely fejlődésével 1904—1905-ben megyei és államsegély felhasználásával készült a mai kétmólós megoldással. A Balatoni Kikötők Felügyelősége (BKF) 1912—14-ben teljesen átalakította az állami kikötőépítési program keretében. Balatonföldvár a vagyonos osztály kikötője volt s a befolyásos villatulajdonosok kieszközölték, hogy állami hitelből minden évben építsék, szépítsék a kikötőt és környékét. Nagyobb beruházások voltak 1929—30. és 1933—35. években, amikor újabb kikötőpartfalak, mólók és a sportsziget épült. A kikötő az újjáépítés után kétmólós. Siófok után a legnagyobb védett vízi területe van. A kikötő elhelyezése előnyös. Közvetlen mellette van a vasútállomás, jó összeköttetése van a közúttal, a fürdőközponttal. A szomszédságban van északra a strandfürdő a szállodával, délre a ,,Kvassay” sétány és több nagy intézmény üdülője (2—1. ábra). Mólójáról szép kilátás nyílik a tihanyi hegyre s a déli medencére (2—1. fénykép). A kikötő déli mólóját kb. 100 m hosszban eredetileg vasbeton gyaloghíddal szakították meg azzal a gondolattal, hogy a motorosok és a csónakok a híd alatt érjék el a kikötőt s ne zavarják a hajóforgalmat. A mólón ezáltal nyitvahagyott kapun a Balaton vándorló homokja és parti iszapja a kikötőt gyorsan fel- iszapolta úgy, hogy a kapuk fenntartása két-három évenkénti kotrást igényelt (2—2. ábra) (2—2. fénykép). Az 1929—35. évi nagyobb munkák során a kikötő délnyugati sarkában létesített kis jármű-kikötőn kívül a bejáró híd alatti nyílást is megszüntették úgy, hogy a vitorlások és motorosok kikötésére alkalmas partfalat építettek a híd tengelyében, a Balaton felé pedig kb. 50 m széles területet partvédőművel láttak el s megkezdték a kikötő kotrásából származó anyaggal való feltöltését. Az így keletkezett félszigeten vitorlás klubok telepedtek le. Ugyanabban az időben és célból épült meg a kikötő délnyugati sarkán a mólóhoz a Balaton felé csatlakozó háromszög alakú ,,Rózsaliget”. így megoldódott a kikötőben felgyülemlett homokos iszap elhelyezése. Erre azért volt nagy szükség, mert az első világháború alatt a kikötő környéke teljesen beépült, oda anyagot helyezni nem lehetett. A Balatonba visszanyomott iszap pedig a strandfürdő homokos talaját iszapolta be. A feltöltött félsziget a vitorlás klubok településére kiválóan alkalmas és értékes területet adott. A munkát 1938—40-ben tovább folytatták s a félsziget munkáinak befejezése a közeljövőben várható. A kikötő évek óta megoldatlan problémát jelent a Séd torkolatának rendezésében, mely a nyugati móló tövében torkollik a Balatonba, mivel az uralkodó É— ÉNy-i szél következtében a móló a hordalékot egyenesen a Séd torkolatába vezeti, növelve a Séd természetes hordalékmennyiségét. A kényszerű megoldás, nagy sugarú íves csatlakozás kiépítése a móló és Kvassay sétány partfala között és a torkolatot úgy elhelyezni, hogy a mólón végigfutó hullámok elöblítsék a hordalék nagyobb részét. A Séd torkolatát iszapfogó aknákkal kombinált torkolati művel tervezik kiépíteni. A személykikötő hossza 40 m, kisebb bővítéssel 2 hajó kikötésére alkalmas. A partfal vasbetoncölöpös és vasbetonlapos megoldással készült (2—3. ábra). A csúszó deszkázatot a harmincas években levert rugózó cölöpsorral pótolták. Eredetileg váróteremnek a kikötő bejáratánál, a móló tengelyében levő épület 39
