Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
jég- és hullámtörő padkával. A kikötőmedence oldalán függőleges partfal van kialakítva a vasbetoncölöpös, vasbetonlapos kihorgonyzott KND rendszer szerint (1—4. ábra). Ez a Balaton tengelyével párhuzamos partfalrész 110 m hosszban 1948-ig — a hajózsilip üzembe helyezéséig — a vitorlások zavartalan kikötő és tartózkodó helye volt. A Balatonra merőleges mólórész az uszályok és úszóműtárgyak kikötőhelyéül szolgált. A móló Balaton felé néző oldala horgászhelyeknek volt felosztva. 1931—1948 között a külső kikötő elegendő volt a vitorlások kiszolgálására. Siófok a Balaton legnagyobb vitorlás kikötője volt. A siófoki kikötő második része a személyhajó-ki- kötő medencéje, a téli ún. belső medence és a hajózsilip építésekor megszűnt teherrakodó és halászkikötő medencéje volt (1—3. fénykép). Az üj vízleeresztő zsilip megépítésével a teherrakodó a Sió-mederbe került, a halászkikötőt a harmadik részbe helyezték át. A személyhajó-forgalmat szolgálja a 155 m hosszú KND rendszerű partfal (1—3. ábra), amely a régi forgalmi épület előtt húzódik. A személyhajókikötő közvetlenül a vízleeresztő zsilip felé került. A nagyobb tömegű vízeresztések idején megnövekedett vízsebesség következtében, továbbá amiatt a helytelen gyakorlat miatt, hogy a hajócsavarokat a partfal mellett üresen járatják (motorpróba) — a meder erősen lemélyült a feltöltést védő vasbetonlemezek alá, s ezért a partfal megsüllyedt. 1962—63-ban a partfalat 137 m hosszban, 670 000 Ft költséggel felújították, s előtte a kimosás ellen fenékszórást alkalmaztak. A -}-2,30 szintre emelt 155 m hosszú partfal 4—5 személyhajó kikötését és kezelését tudja egyidejűleg biztosítani. Itt említjük meg, hogy kezdetben, amikor még a személyhajó dörzspereme kb. egy magasságban volt (1—3. fénykép), a vb. cölöpök közét csúsztató deszkával borították. Ez később, amikor a dörzsperem különböző hajóknál más és más magasságba került, különösen magasabb vízállásnál, sok hajóoldal-sérülést okozott, ezért 1,5—1,6 m távolságban 20/18 cm tölgyfa ütköző cölöpöket szereltek fel, amelyek 50—60 cm-re nyúlnak fel a kikötő szintje fölé (1—3. ábra). A személyhajó kikötő felett 100 m hosszban +1*50 m szintű motoros kikötőn 2—3 motorcsónak köthet ki (1—4. fénykép). A Balaton felé eső rész a csekély vízmennyiség miatt csak csónakok kikötésére szolgálhat (1—3. ábra) (1—5. fénykép). A kikötő keleti oldalán egyéb kikötési lehetőség nincs. A mólóbejárattól a vízleeresztő zsilipig hajóút 1—4. fénykép. Motoroskikötő 1965. január Илл. 1—4. Пристань для катеров в январе 1965 года Bild 1—4. Motorschiffhafen im Januar 1965 Picture 1—4. Motor-boat harbour, Jan. 1965 Photo 1—4. Port pour canots à moteur, en janvier 1965 1—5. fénykép. Kisjárműkikötő 1967. VI. Илл. 1—5. Лодочный причал в июне 1967 года Bild 1—5. Hafen für Kleinfahrzeuge im Juni 1967 Picture 1—5. Small-craft harbour, June, 1967 Photo 1—5. Quai d’accostage pour les menues embarcations. Juin 1967 3 Tavi kikötők 33
