Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)

I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők

összefoglaló adatok

1959- ben 14 ezer,

1960- ban 16 ezer,

1961- ben 14 ezer,

1962- ben 18 ezer,

1963- ban 19 ezer,

1964- ben 25 ezer,

1965- ben 20 ezer,

1966- ban 32 ezer,

1967- ben 22 ezer,

1968- ban 19 ezer,

1969- ben 20 ezer,

1970- ben 26 ezer,

1971- ben 25 ezer darab volt.

Az 1935—1936. évi adatokat a tényleges utasszámlálás alapján határozták meg, az 1959—1965. évi adatok az eladott jegyek száma, amelyben az idegen hajóállomáson váltott Almádi térti jegyek és a szabadjegyek nincsenek beszámítva.

A kikötő forgalma az 1968. évben történt vasúti rekonstrukció óta rendkívüli mértékben visszaesett, a kikötő megközelítését biztosító vasúti sorompó megszűnése következtében. Az ígért aluljáró a mai napig nem épült meg.

Épült: 1929—31.

Személyhajók kikötésére alkalmas partfalhossz:

70 m.

Teherhajók kikötésére alkalmas partfalhossz:

135 m.

Csónakok kikötésére alkalmas partfalhossz: 40 m. Szabadtéri tároló terület 960 m2.

Parkosított terület: 9000 m2.

A kikötő fejlesztése

A kikötő a közeljövőben a személyforgalomnak megfelel, mert a kikötőfejen egyidejűleg 2 személyhajó köthet ki. Sürgős feladat a kikötőfejen a nyári forgalom részére nyitott-fedett várótér létesítése, mert a parton épült váróhelyiség korlátolt befogadó- képességű és 150 m-re van a hajókikötőhelytől. Ennek tervei 420 000 Ft előirányzattal már 1959-ben elkészültek, kivitelre fedezet hiányában eddig nem került sor.

A forgalom növekedésével — előreláthatólag 1980 után egy harmadik hajóállás megépítése lesz szükséges, ez a kikötő DNy-i oldalán a kikötőfej part felőli 50 m-rel való meghosszabbításával valósítható meg.

198