Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
Az 1927—30. között épült alsóörsi kikötő volt az északi parton az első, amely személyhajó, vitorlás és motoros hajók kikötőjéül és egyúttal a Sió csatornázása utáni kőszállításra berendezett teherkikötőnek épült. Közvetlen összeköttetést lehetett volna megteremteni a vasúttal, mivel a közeli állomásról 300 m szárnyvonal kiépítésével elérhető a kikötő teherrako- dója (16—1. fénykép). 1936-ban a kikötő környéke még kiépületlen volt. Azóta 1860—1966 között — az északi oldalon a strand korszerű partvédőművel, kiszolgáló épületekkel kiépült. A kikötő kőrakodónak szánt területére az 1950-es években Vasúti Pályafenntartási Technikum létesült, amelyet néhány év után a KPM üdülőjévé alakítottak át. A kikötő általános elrendezése és szerkezeti felépítése A kikötő az északi parton abban az időben szokásos egymólós megoldással készült, trapéz alakú mólófejjel (16—1. ábra). A mólófej mellett egyidőben két nagy személyszállító hajó köthet ki. A mólófej hosz- sza 50 m. Szerkezete 25X25 cm méretű vb. cölöpök mögé rakott, előre gyártott vb. lemezekből, megtámasztó kőhányásból és a fejet a középvíz szintjéig kitöltő ramacsból áll. E fölé a +2,30 szintig a kotrásból kikerült földet raktak. (16—2. ábra). A harmincas években a kikötőfejen árnyas fákat telepítettek, amelyek szépen díszlenek (16—2. fénykép). A kikötő bejáratánál őrház és váróhelyiség van. A váróhelyiség viszont olyan messze esik a hajók kikötési helyétől, hogy az utasok azt nem használják. A kikötőfejet a parttal 115 m hosszú móló köti ösz- sze (16—2. ábra). A móló déli oldalán közvetlenül a part mellett, valamint a medencének a vasúttal párhuzamos 110 m hosszú szakaszán épült meg a teherkikötő. Mind a két partfalhoz közel az uszályok ki tudnak kötni a kellő távolságban elhelyezett kikötőbakokhoz (16—3. fénykép). A teherkikötő mólóvégi partfala a móló tengelyével hegyes szöget zár be. A partfal irányát azért választották így, hogy a vasúti állomástól a rakodóvágány bevezetését lehetővé tegyék (16—4. fénykép). A teherkikötő vasúttal párhuzamos 110 méter hosz- szú szakasza, víztelenített munkagödörben, kőbeton súlytámfalként; míg a mólóvégi 50 m hosszú szakasza vb. cölöpök mögé helyezett, előre gyártott vb. lemezekkel készült. Ugyanezzel a szerkezeti megoldással építették meg a vitorlás- és csónakkikötők partfalát is (16—3. ábra). A rakodópart nyugati végén nyúlik be a Balatonba a MÁV állomás 120 m hosszú kőhányása, melybe a vízkivételi mű szívócsövét helyezték el. A kőhányás végétől kiinduló északkeleti irányú mólóval a kikötőt kisebb beruházással kétmólós, vitorlás- és téli kikötővé lehetne kiképezni. Közvetlenül a MÁV vízkivételi műve mellett épült meg a 26 m hosszú, 15 m széles hajókihúzó sólyapálya, amely —80 cm „0” alatti szintről +180 „0” feletti szintre nyúlik fel 1,5—1,5 méternyire elhelyezett három vasúti sín beépítésével (16—4. ábra). A tervezett hajójavító műhely megépítése a Sió hajózhatóvá tételének elhalasztása miatt elmaradt. A 110 m hosszú teherkikötő partfal mögötti terület időközben teljesen beépült, ill. parkosítva van, így teherrakodásra megközelíthetetlen. A kikötőtől nyugatra a MÁV vízkivételi mólóját is magába foglalva, kialakulóban van egy vitorlás kikötő, valamint a BVK-nak egy üzemi kikötője a kör- zetesített MÁV állomáshoz kapcsolódóan. A móló felőli oldalát parkosították, strand területté alakították (16—5. fénykép). 180
