Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
Balatonfüred kikötője (14—1. fénykép) szorosan összefügg Széchenyi István emlékével. Szobra, amelyet a balatoni gőzhajózás 100. évfordulóján lepleztek le, ott áll a legutolsó fakikötő mólójával szemben a parton. A kikötő története Széchenyi és Hertelendy Károly Balaton menti birtokos fáradozása eredményeképpen 1845-ben megalakul a „Balaton Gőzhajózási Társaság”. Megrendelik a balatoni első gőzhajót, a Kisfaludyt, melynek gőzgépe a londoni Penn-gyárban, hajóteste az Óbudai Hajógyárban készült. Megkezdik a hajókikötők építését. A Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én vízre bocsátották és 1846. október 18-án tette meg a hajó az első próbaútját Füredtől Kenéséig, majd 4 nap alatt bejárta az egész Balatont. Amíg a kikötők nem készültek el, a Kisfaludyról az utasokat csónakkal szállították partra és viszont. Ez különösen szeles időben igen körülményes és lassú volt — emiatt a hajó néha órákat késett. — Az induláshoz nem volt a legjobb hírverés. 1847 áprilisában indult meg a menetrendszerű járat. 1847 végén elkészült a füredi kikötő is. Az 1847. július 11-én Füreden megtartott gőzhajózási közgyűlésen bizakodó volt a hangulat. A Társaság anyagi ügyei sajnos a szabadságharc alatt leromlottak, így a további fellendülés elmaradt (14—2. fénykép). A fakikötőt a 100 év folyamán gyakran újra kellett építeni, mert a jég gyakran megrongálta. Az utolsó fakikötőt 1924—25-ben építették újjá. A két világháború között felvetődött az a gondolat, hogy egy-két szigetet építsenek a Balatonon szórakozóhely, illetve játékkaszinó céljaira. Az 1935—-36-ban tervezett balatonfüredi kikötő az eddigiektől eltérő alakjával, a szigetépítés olcsó megoldásával, s emellett a nagy személyforgalmat kielégítő térség kialakítását is szolgálja. A kikötő a régi fakikötőtől délnyugatra 150—200 méterrel a főközlekedési út folytatásában elhelyezett mólóval kapcsolódik a parti sétányhoz (14—1. ábra). A móló előtt a parti sétány megszüntetése nélkül sem pihenőhelyet, sem parkolóhelyet nem lehetett létesíteni. Ezért 50 m mélységben parabolikus falazott partvédőmű védelme alatt, hidromechanikus úton feltöltést és a feltöltött területen +1,60 „0” feletti koronaéllel parti sétányt és rózsaligetet létesítettek. A part területe az utat is beszámítva 0,4 ha. A partfal hossza 150 m. A partfal északi részén 40 m hosszú csónak- kikötő épült (14—2. ábra). A Jacht Club épülete előtt 30 m szélességben feltöltés készült parabolikus partfal védelme alatt. A kikötő kb. V2 ha-nyi nagyságú szigetterület, melyhez a főközlekedési út folytatásában 100 m hosszú mólón lehet bejutni. A móló előtt a bal oldalon autóparkoló hely van. A mólónak a parthoz való csatlakozásánál vasbetonhíd van közbeiktatva, hogy a kikötőbe nyugatról érkező evezőscsónakok a hajóforgalom zavarása nélkül juthassanak a rózsaligetnél levő kikötőhelyükre. A híd kéttámaszú és vb. pilléreken nyugszik. Szabad nyílása 8,0 méter, teljes hossza a kétoldali konzollal 15,0 méter, szélessége 5,0 méter (14—3. ábra). A 8,0 m nyílás lehetővé teszi, hogy a parti áramlás a móló két oldalán jelentősebb feliszapolódást ne okozzon. Erős keleti szélben a híd alatt 0,8 m/s vízsebességet is mértek. A móló kőhányásból készült és egy évi ülepedés után került rá a végleges útburkolat. A móló alatti vastag iszapréteg miatt 25 év alatt újabb kb. 15 cm ülepedés mutatkozott. 1962-ben a bejáró mólót kiegyenlítő betonburkolattal látták el, ugyanakkor a Balatoni Intéző Bizottság a móló délkeleti oldalán vb. mellvédfalat és abban rejtett csíkvilágítást létesített, ami a védőburkolatba helyezett fénycsővel a móló járófelületét világítja meg (14—4. ábra). A móló belső oldalára épült a kisjárműkikötő, a külső, Tihany felé eső oldalára a kisebb merülésű viA kikötő elrendezése és szerkezeti felépítése 164
