Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)

I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők

10—3. ábra. Partfalmetszetek (A, B)

Puc. 10—3. Разрезы береговых укреплений (А, В) Abb. 10—3. Schnitte durch die Ufermauer (A, B) Fig. 10—3. Sections through the quai-walls (A, В) Fig. 10—3. Coupes (A et В) du mur de quai

A 4,0 m széles sávalap és rajta a partfal a trapéz alakú kikötőfej víz felőli elhatárolását képezte. A közte maradt területet földdel töltötték fel, majd 10 cm vastag mészkőzúzalékkal burkolták.

A partfalat a szokásos (ütköző) dörzsfákkal, műkő kikötőbakokkal, védő és terelőkorláttal szerelték fel. A kikötőfej közepén a pozíciós és navigációs lámpákat tartó rácsos lámpaoszlopot helyezték el. (10—3. fénykép, 10—4. fénykép).

A háborús anyaghiány miatt nem tudtak elég 7,0 m hosszú cölöpöt beszerezni s emiatt az északkeleti oldal alapját a balatonfüredi fakikötő elbontásából származó, 6,0 m hosszú facölöpökre építették. Míg a délnyugati oldal számottevően nem ülepedett meg, az északkeleti oldal 25—30 cm ülepedést mutat, kétségtelenül a rövidebb cölöpök miatt.

A két móló közötti feltöltött parti területet lábazati kőhányásos 1:1 hajlású —j—1,50 m koronaszint magasságú kőbeton burkolatú partbiztosítás védi (10—3. ábra). A partvédőmű itteni hossza 145 m. A nyugati móló kőhányásától 75 m hosszú a partbiztosítás, ehhez csatlakozik az 50 m hosszú csónakkikötő, majd 45° alatt újra 50 m partbiztosítás, ezután 47 fm a kikötő trapéz oldalát képező partbiztosítás a délnyugati személyhajókikötőig.

124