Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
A kikötő története Balatongyörök, az északi part családias jellegű üdülőhelye, a felszabadulás után ilyen értelemben szépen fejlődik. A kikötő első terve 1936-ban készült el a BKF tervei szerint (Pataky Béla, Hock Károly). Az építkezést azzal a feltétellel engedélyezte a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya 30 000 P költség keretén belül, ha az érdekeltek a szükséges területet ingyen átengedik. Közvetlenül a második világháború előtt a Fürdőegyesület anyagi hozzájárulást és területet ajánlott fel kikötő céljaira. A földművelésügyi miniszter elrendelte az egymólós kikötő terveinek átdolgozását; most már 50 000 P kereten belül. A kikötő helyéül közvetlenül a vasútállomás előtti területet jelölték ki és díjmentesen felajánlották a kikötő céljaira. A jövőbeni fejlesztésre is gondolva 100 m hosszú parti sávot és az akkor még érvényes 1885. évi XXIII. te. értelmében a Balaton középvonaláig terjedő vízterület tulajdonjogát átengedték a Kincstár javára. A kikötő átdolgozott tervei 1938—39-ben készültek el a Balatoni Kikötők Felügyelőségénél. A tervek jóváhagyása után a Felügyelőség 1939—1941 között házi kezelésben építtette meg úgy, hogy 1939-ben a menetrend szerinti hajók már kikötöttek Győrökön. A kikötő jelenlegi kiépítésében csak személyforgalomra alkalmas. A tervezett parti feltöltéses várósziget és őrház megépítése a II. világháború miatt elmaradt. A kikötő általános elrendezése és szerkezeti felépítése A kikötő a Balaton északi partjának kiugró részén épült (8—1. fénykép) az északi parton szokásos egymólós, trapéz alaprajzú, kétoldali használatra kialakított 30 m hosszú kikötőfejjel (8—1. ábra). A móló hossza 158 m, járószélessége 2,5 m, koronamagassága 154 m hosszban +2,0 m a „0” víz felett. A fejnél 4,0 m hosszban 10 cm-t emelkedik (2,5%), s így csatlakozik a kikötőfej 11,5 m hosszú +2,1 m magas rézsűjéhez. A mólónak nem készült mellvédfala. A móló az északi főszelektől védve van, hullámok ritkán támadják s nem csapnak át rajta. Ezért, és takarékossági szempontból hagyták el a mellvédfalat. Szélessége csak 2,50 m, viszont a két elsőosztályú kőből készült vezértöltés közötti részt nem ramaccsal, hanem másodosztályú kővel töltötték ki (8—2. ábra). A kikötőfejhez való csatlakozást legutoljára, a fej elkészülte után készítették el. A bejáró utat és a mólót a község természetbeni hozzájárulásképpen adott helybeli mészkőzúzalékkal töltötték fel és hengerelték le. A kikötőfej 11,5 m hosszban +2,1 m magas, majd 14%-os eséssel +1,70 m magas vízszintesben folytatódik. A magasságkülönbség célja az, hogy a különböző fedélzetmagasságú hajókból az utasok kényelmesen közlekedhessenek. A fej járófelülete 10 cm vastag betonburkolattal, dilatációs hézagokkal van kiképezve. Az utasok biztonságát a kikötőfejen csőkorlát szolgálja. A villanyvilágítás kábelen kapja az áramot (8—2. ábra). A kikötőfej az 1940 előtt kivitelezettektől eltérő megoldással készült. A régebben épült balatoni kikötő-partfalak vasbetoncölöpökhöz támaszkodó, előre gyártott vasbeton lemezes (KND) rendszer szerint, vagy súlytámfalas megoldással készültek. Balatongyörökön alkalmazták először a faszádfalak között, víz alatt öntött betonra, szivattyúzással víztelenített munkatérben falazott partfalas megoldást, amely az északi oldalon eddig a legjobb és legolcsóbb megoldásnak bizonyult aránylag nem széles kikötőfejek építésére. Az első kísérletnél Győrökön a víz alatti öntött betonlap a kikötőfej teljes alapterülete alatt készült, később már csak a kikötőpartfal alatt épült 4,0 m széles öntött beton (Badacsony) (8—2. fénykép).
