Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
6. Lábatlani Cement és Mészmű (LCM) kikötő
Szállító- és rakodóberendezések A kikötő és az üzem között halad el az 1. sz. főközlekedési út és a budapest—komáromi vasútvonal. Mindkét közlekedési vonalról van leágazás a kikötő területére, bár jelenleg ez a lehetőség a vízi átrakodásokra nincsen kihasználva. A tervezett kikötő célja, hogy zsákolt cementet a III. sz. csomagolóból gépi úton uszályba lehessen rakni. A III. sz. csomagoló épülete az 1. sz. főközlekedési út és a Duna közötti területen, közvetlenül a Dana-parton épült. A csomagoló mellé 6 cementsilót is elhelyeztek a csomagoló kiszolgálására. A csomagolóépületből ömlesztett és zsákolt cementet szállíthatnak hajón, vasúti vagonban és közúti jármüvei. A cement az épületbe részben pneumatikus úton közvetlen a cementmalomból, részben pedig a meglevő silókból csigán keresztül érkezik. Silóból a cement elevátoron át jut a csomagológépbe. A zsáktárolást 3 szinten oldották meg (a 120,70 mA. f., 125,00 mA. f., 130.60 mA. f. szinteken). A zsákszállítást a tárolóhelyre személykíséretű felvonó végzi. A csomagológéphez a zsák csúszdán érkezik. A silók előtt végighúzódó rámpa szolgálja a zsákolt cement vagonba rakását, valamint a silókból az elevátorba a cementszállítást. A cementnek zsákokba való töltését cseh zsákológép végzi. A zsákológépből távozó zsákolt anyagot két szállító- szalag a vagon, illetve a hajó felé továbbítja. A vagon felé haladó szalagot leszedő ekével, zsáktárolóval és zsákbélyegzővel szerelték fel. A zsákoknak vagonba való továbbítására két lehetőség van. Egyik a hagyományos targoncaszállítás (kézierővel), másik a gépesített szállítás, leszedő ekékkel. A hajó felé haladó szalag a zsákolt cementet, csuklósán rögzített 10 m dobtárú szállítószalagra adagolja, melynek végén spirál csúszdán keresztül — alján leszedő asztallal jut el a hajó térségébe. A csúszda tengelye csuklós megoldású és kiegyenlítő berendezés biztosítja a függőlegesbe való állandó beállást. A berendezés emelését sodronyköteles 5 tonnás gépi csörlő végzi, amelyhez elektromos vezérlést és végállás-biztosítást szereltek. Hosszabb üzemszünet esetén az épületből kinyúló szerkezetet be lehet húzni és a szükséges javításokat épületen belül el lehet végezni. Jelenleg a csomagoló gépi berendezését kivitelezik. A zsákolt cement rakodása mellett lehetséges az ömlesztett cement rakodása is. A későbbiekben a konténeres cementszállítás rakodását is meg kell oldani. A kikötő építése A kikötőből legelőször a III. sz. csomagoló és a hozzá tartozó 6 cementsiló épült meg. Kivitel kezdési időpontja 1960. A III. sz. csomagoló nagyméretű szekrényét a 107,50 mA. f. szinten kialakított munkaplatón építették meg és süllyesztették le a 101,00 mA. f. szintre. A szekrényt Nck 505-ös markolóval süllyesztették, víz alatti kotrással. A kotró a szekrény tetején kiképzett konzolos járdán mozgott előre és hátra, hogy a szekrény kazettáiból a földkitermelés egyenletes legyen. A szekrény külső köpenyfelülete mellé rostált kavicsot szórtak be a súrlódási ellenállás csökkentése végett. Lesüllyesztés után a szekrény belsejét kaviccsal töltötték ki és a teherviselő vasbeton ellenlemezt annak tetején építették meg. A csomagoló mélyalapozása fölé, feltöltésre építették meg az alagsori vasbeton helyiségeket, önhordó szerkezetként kialakítva. A Dana-parti oldal függőleges vasbeton zárófala is ekkor készült el. A 21,28 m magas vázas rendszerű felépítmény a Duna vízállásától függetlenül a terv szerinti kialakításban, az alapozási munkák befejeztével készült el. A kikötő függőleges partfalának kivitelezését 1962-ben kezdték el. A partfal építésekor a vízkivételi mű és a III. sz. csomagoló — melyek a partfal hosszát is meghatározták — készen voltak, ezért igen szűk területen, nehéz körülmények között lehetett csak a munkát végrehajtani. A partfal mély- alapozását szolgáló 3 vasbeton szekrény elkészítéséhez és lesüllyesztéséhez, feltöltéssel munkaplatót építettek a 105,50 mA. f. szintre. Ez a vízszint a Duna KÖV szintje felett van 1 m-rel. Ősszel kis víz idején 3—4 hónapon keresztül biztosította a zavartalan alapozási munkákat. Az ideiglenes munkaplató elkészülése előtt a régi móló előtt a végleges kőhányást beépítették. A munkaplatóhoz szükséges föld- mennyiséget a magas part elbontásából kézi földmunkával termelték ki. A vízkivételi mű előtt a munkaplató rézsűjét kőhányással védték egyrészt a víz kimosása ellen, másrészt a vízkivételi mű nyílásainak szabadon tartása miatt. A szekrények 0,8 m magas, 1,0 m széles betonzsámolyon épültek meg. A vágóéi és a betonzsámoly közé I0xl0cm-es fagerendát helyeztek, a sávalapra átadandó egyenletes terhelés és felfekvés érdekében. A szűk munkaterület gazdaságos kihasználása végett először a szögtámfal alatti két szélső szekrényt építették meg és süllyesztették le. Ezek süllyesztése közben készült el a vezetőpillér alatti szekrény, majd annak süllyesztésekor végezték el a két szélső szekrény víz alatti betonozását -— kontraktor eljárással — a kavics feltöltését és kitöltő beton készítését. A két szekrény után került sor a középső szekrény megépítésére és lesiily- lyesztésére. Süllyesztés előtt a vasbeton zsámolyt elbontották, a szekrények belsejéből forgó, felső vázas kotróval kitermelt földet dömperekkel a vízkivételi műtől nyugatra a partfeltöltéshez építették be. Süllyesztésnél — a 102,20 mA. f. szinttől lefelé — a IV—V. osztályú márgát a kotró nem tudta kitermelni, ami komoly nehézséget okozott. A munkát csak úgy tudták folytatni, hogy megfelelő óvintézkedések megtétele után a szekrényekből a vizet kiszivattyúzták és nyílt víztartás mellett kézierővel termelték ki a márgás földet. A szekrények lesüllyesztése és kitöltése után a markoló távolította el a földet a szekrények között és előtt, úgy hogy a terv szerinti kőhányást el tudták készíteni. A lejáró lépcsős tagot az ideiglenes munkaplatón készí63
