Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
3. Szőnyi olajkikötő
Vízkivételi mű A vízkivételi mű a régi kikötőpillér alatt, 8,15m-rel van lejjebb (3-3. fénykép). Szekrényalapozással készült, a vágóéi a 97,20 mA. f. szinten fekszik. A műtárgy hajó alakú, 24,20X7,30 alapterületű. A két végén vannak a szívóaknák. A vízkivételi mű szállítandó vízmennyisége 1420 1/s. 4 db TOS 500-as szivattyút építettek be. Ezek összteljesítménye 2000 1/s, tehát némi tartalék is rendelkezésre áll. A szívóakna beömlő nyílásai a LKV szintje alatt vannak. A nyílások átmérője 1,0 m. A vízkivételi műre a bejárást az olajkikötő-pillér felső szintjével megegyező magasságban beépített 3,25 m széles kéttámaszú vasbeton híd biztosítja (3-5. ábra). Az összekötő híd a közlekedésen felül a nyomócső átvezetését is szolgálja. A gépi alkatrészek beszállítása végett az összekötő hídon és az olajlefejtő pillér tetején keskeny nyomtávú vasúti vágányokat építettek. A vízkivételi mű motorterme a part felé eső oldalon konzolosan túlnyúlik, hogy a gépészeti és elektromos alkatrészek elhelyezhetők legyenek. Szállítóberendezések A kikötő építésekor az olajszállítást részben hordóban, részben csővezetéken szándékozták megoldani, ezért a tervezés során mindkét változatot figyelembe vették. A terv szerint a hordókat csilléken szállították volna az üzemből — a budapest—hegyeshalmi vasútvonal alatt — a felvonóig, onnan a hídon keresztül a kikötőpillérig. Innen daruval emelték volna be a hordókat az uszályokba. Jelenleg a kisvasúti vágány és a felvonó még nem épült meg, sőt az egyik csillevágány helyét a kikötőhídon a vízkivételi mű nyomócsöve foglalja el. Az uszályban érkező olajat 75 m3/óra teljesítményű szivattyúval fejtik le (100%-os tartalékkal), mely kb. 2 km hosszú, I50mm-es acélcsövön nyomja az olajat a gyári tárolótartályba. A töltés — az előzőhöz hasonló módon — a gyári szivattyútelep segítségével 7 db 150 mm átmérőjű acélcsövön megy végbe a pilléren levő fejállomásig és innen a termék ideiglenes vezetéken keresztül kerül tovább az uszályba. A kikötő forgalma és fejlesztése A kikötő az olajfeldolgozó üzem részére vízen érkező és elszállítandó olaj lefejtésére, illetve töltésére épült. Az úgynevezett fehéráruk (benzin, petróleum, gázolaj és nyersolaj) szállítására 4 db 150 mm-es, a fűtőolaj szállítására 3 db 200 mm-es csővezeték szolgál. Az olajfeldolgozó üzem a vasúti forgalmat is jelentős mértékben igénybe veszi. A vasúti tartálykocsikban és uszályokban érkező és elszállított árumennyiségek megoszlását 1958—1960 között az alábbi táblázat tünteti fel. Év Tartálykocsi Uszály Uszályszállítás, % t 1958 325 600 216 000 40 1959 413 800 241 350 37 I960 509 600 278 400 35 A táblázatból kitűnik, hogy a vízi szállítás igénybevétele indokolatlanul csökkenő tendenciát mutat, ami a vasúti szállítás túlterhelését tovább növeli. Egy 1965. évi intézkedés a DCM részére szállítandó évi 125 000 t fűtőolajat vasútról vízi útra kíván átterelni és ennek érdekében a DCM olajkikötő megépítését rendeli el. A kikötő jelenlegi kapacitása nincs kihasználva. A beépített 2 db lefejtő szivattyú teljesítménye a 100% tartalékkal együtt 150m3/óra, ugyanakkor a meglevő 7 db olajvezeték max. teljesítménye 200 m3/óra. 1980-ra a kikötő forgalmát 500 000 t-ra irányozták elő. Ebben az esetben a lefejtő szivattyúk kicserélése szükségessé válik, viszont a szállító csővezetékek, amelyek elméleti kapacitása ennél sokkal nagyobb (2 műszakot és 250 üzemi napot véve figyelembe 800 000 t/év), elegendők a várható forgalom növekedéséhez, így a kikötő bővítésére belátható időn belül nem kerül sor. A kikötő építése A kikötőhíd építése 1951. novemberben kezdődött meg. A kiviteli munka megkezdése előtt felderítést végeztek, hogy a háborús események folytán robbanószerek (bombák, aknák) nem veszélyeztetik-e a kiviteli munkát. Építési vízszintnek a Duna 106,60 mA. f. vízállását vették fel. Először a sikalapozású hídfő épült meg, majd ideiglenes szigetről süllyesztették le a fabetétes kutakat az 1—II. sz. mederpilléreknél. A pillérek felfalazása után az első nyílást beállványozták és hagyományos módon készült el ezen a szakaszon a felszerkezet. A második nyílás főtartóit a már megépült első nyílás felszerkezetén építették meg és innen tolták a helyére. Ez nehézkes munkát jelentett és ezért a harmadik nyílás hídját ismét a helyén, állványról készítették el. Közben építették meg a III. sz. mederpillér alapjait is, melyet az eredetileg Larssen-szádfalas munkagödörben készülő tömbalap helyett szintén kútalapozással készítettek. A III. pillér kútjait a helyszínen a Nemzet úszódarun építették meg és süllyesztették le. A süllyesztés közben a felső kút elbillent és ezt nem is sikerült kiküszöbölni. A ferdeség mértéke a kút felső szintjén 22 cm volt, a függőlegeshez képest. Ez az utólagos számítások szerint 14%-os élfeszültség növekedést jelentett, de még ezek után is 2,34 volt a biztonság. 41
