Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
35. Szegedi rakodó
még mindig mozgó partfalszakasz helyreállítására, ennek alapján a mai Közgazdasági Technikum előtti Tisza-parton 168 fm hosszban a part közelében kimélyült medret 15—■ 25 m3/m lábazati kőhányással kitöltötték, a munkát hadifoglyok végezték el. A nagymértékű további rongálódások és a felső rakpart fölötti épületek veszélyeztetése miatt a partfalak megerősítésére a Folyammérnöki Hivatal 1919- ben újabb tervet készített. A vélemények megegyeztek abban, hogy a mozgás oka a támfalak környezetében a talajban mozgó víz elsodró, talajritkító hatása és így a csúszólap kialakulása. A mozgások mindig a nagyobb árhullámok levonulása után jelentkeztek, amikor a mögöttes földtestek átázottak voltak. A mozgások megszüntetésére az ezen a szakaszon már meglevő szivárgórendszerek sűrítését határozták el. A nagyrészt eliszapolódott régi szivárgók az alsó támfal alatt, a - 1,0 magasságban torkolltak be, kibontásuk után a teljesen tiszta víz folyt belőlük, így látható volt, hogy a torkolatok eliszapolódásától eltekitve a szivárgók jól működtek. Az új szivárgók építését 1919. október 6-án kezdték el. Építés közben egy nagyobb tiszai árvíz miatt hosszú ideig (1920. I. 7.—V. 3.) szüneteltetni kellett a munkát. Az árvíz levonulása után a felső falon 26 cm, az alsón pedig 35 cm vízszintes elmozdulást mértek. A munka végrehajtása során több, a munka kezdetén épített szivárgót a feliszapolódás miatt el kellett bontani, kisebb- nagyobb árvizek is többször zavarták az építést, ami végül is 1921. I. 12-én fejeződött be. A Közgazdasági Technikum előtti felső támfal mozgásai miatt 1926-ban a szegedi Folyammérnöki Hivatal újabb terveket készített. A felső támfal cölöpjeit azok mozgásai miatt további alapozásra nem akarta felhasználni. A cölöpöket +2,15 magasságban elvágatta és a teljes alapgödröt kitöltő zúzottkő ágyazatot tervezett. Az ágyazat a szivárgó hálózattal is kommunikált. A felső támfal mintegy 90 m hosszú része annyira összerepedezett, hogy céljának már nem felelhetett meg és helyette könnyebb súlyú, vasbeton szerkezetű, külső felületén téglaburkolatú, külsőleg azonos falat építettek. A támfalat 3 db 30 m hosszú szakaszban építették meg és az 1—1 cm-es hézagot aszfalttal töltötték ki. Ezzel egyidejűleg a már meglevő szivárgóhálózatot is tovább sűrítették. Az alsó partfalnál csak egyszerű helyreállítási munkát végeztek; a kb. 120 fm hosszon lesüllyedt részen a fedlapokat leemelték és alábeto- nozás után az eredeti szintre helyezték vissza. A fent ismertetett terveket 1928. IX. 11.—1929. III. I I. közötti időszakban kivitelezték. Az 1930. évben levonult tavaszi árvíz után az alsó rakparton újabb süllyedést (5 cm) és vízszintes elmozdulást (17 cm) észleltek. A szerzett tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki, hogy az elcsúszást most is — mint eddig — az átázott földtömegek oldalnyomása okozta. 1932-ben további ún. szárító szivárgót építettek be. A Közgazdasági Technikum előtti partszakasz 1948—49-ben ismét mozgott. A felső támfal lábától 1—2 m-re az alsó rakpart burkolata mintegy 50 cm-t süllyedt. Ekkor a Szegedi Egyetem Földtani Intézete vizsgálta a süllyedések földtani okait. A dr. Mihálcz István professzor által végzett részletes talajfeltárások (37 helyen, összesen 529 fm) eredményeinek birtokában készített szakvélemény szerint az alsó pleisztocén rétegek mindenütt zavartalan településben vannak és elmozdulások csak a meder felőli meredek perem keskeny szegélyén, főként pedig a mesterséges feltöltés anyagában következtek be. Elmozdulás csak azokon a szakaszokon fordult elő, ahol a mederkitöltés vastag volt. Az elmozdulások a két támfal közötti meredek lejtőn hordott anyagban következett be; az ebben az anyagban felgyülemlett és az alsó támfal miatt a Tisza felé leszivárogni nem tudó talajvíz a természetes rétegek felszínét eláztatta és csúszóssá tette. Ezen az agyagfelszínen csúszott a két támfal közötti földtömeg a Tisza felé és közben az alsó támfalat is eltolta ebben az irányban. A klinikák előtt a 150 m hosszban megcsúszott alsó támfal helyreállítására a MÉLYÉPTERV I960, decemberben készített tervet. Ezen a szakaszon a partfal vízszintes elmozdulása a Tisza felé 5 m körüli volt, a legnagyobb süllyedés pedig 90 cm. A terv alapján a megcsúszott alsó partfalat a 76,00 mA. f. szintig lebontották és helyébe 1:2 hajlású kővel burkolt rézsűt építettek. Az alsó rakpart a lerézsűzés következtében 18m-ről 10 m-re keskenyült. A támfal mögötti földtest víztelenítése céljából a lebontott alsó támfal mögött szivárgórendszert helyeztek el. Az ebben összegyűlt vizet szivattyúzással emelik át a Tiszába. A partfalszakasz helyreállítási munkái 1964-ben fejeződtek be. A kiviteli munkák megkezdése előtt az alsó rakpartra vezető vasúti vágányt 1961-ben bontották el. Kivitelező: Közlekedés Építő Vállalat és Hídépítő Vállalat. Irodalom 1. Reisner János: Szeged története. 2. Lechner Lajos: Szeged újjáépítése. 3. Dr. Mihálcz István egyetemi docens: Szakvélemény a József Attila és Móricz Zsigmond rakpart süllyedésének okairól. 4. Ballá Iván: Ismertetés a szegedi felső rakpart Tisza jobb parti támfalainak és kapcsolatos műveknek viselkedéséről fellelhető dokumentumokról. Kézirat. 5. A szegedi „Korányi” rakpart helyreállítása (kiviteli terv, MÉLYÉPTERV, I960). 6. Szeged városépítési problémái. Magyar Mérnök Egylet, Szeged, 1933. 7. OVF. VÍZITERV.: Alsó-Tisza-vidéki Vízgazdálkodási Keretterv, 9. sz. kötet, 1965. 368
