Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
3. Szőnyi olajkikötő
Előzmények A mai kikötő helyén korábban ideiglenes famóló állott, amely 1951-ben már életveszélyes állapotban volt. 1951. áprilisában a Magyar—Szovjet Olaj Rt. megbízást adott a Mélyépítési Tervező Vállalatnak végleges olaj kikötő tervezésére. A tervező három tervvázlatot készített a kikötőre, amely lényegében parti hídfőből és 70 m hosszú vasbeton hídból állt. A változatok abban különböztek egymástól, hogy a két szélső megtámasztás között 2 vagy 3 közbenső pillér helyezkedett el, ill. a híd alsó- vagy felsőpályás volt. A változatok a MASZOLAJ kívánságát figyelembe véve mind a csőben történő olajszállítást (6 db 0 150 mm cső), mind a hordós (szállítószalag) etil és nyersolaj továbbítását tették lehetővé. A tervező a hídszerkezet alsó élét az LNV felett 2,0 m-rel választotta meg. Ennek megfelelően a pályaszint a jelenlegi árvédelmi töltés fölé került. A kikötőhídra feljárást a két változat felvonóval, ill. rámpával oldotta meg. A megrendelő a II. változatot fogadta el (háromnyílású, alsópályás vasbeton híd, feljáró rámpával), a méretek kisebb mértékű módosításával. A részlegesen elkészült kiviteli terveket azonban a KPM nem hagyta jóvá, hanem egyeztetést írt elő a KPM V. Hajózási és XIII. Folyamszabályozási Főosztályával. A kivitelezéshez (faanyag-megtakarítás miatt) az előregyártott szerkezetek alkalmazását javasolta. Időközben a megrendelő is változtatott a szállítási módokon és a szállítószalag helyett először egy, majd két csillevágány tervezését kérte. A Hídépítő Vállalat is felvette a kapcsolatot a tervezővel és javasolta, hogy a pillérek fabetétes kútalapozással készüljenek, míg a helyszínen előregyártott főtartókat úszódarukkal emeljék a helyükre. A KPM a fenti módosításokkal jóváhagyta a tervet, amely szerint felsőpályás vasbeton gerendahíd került megépítésre, két csillevágánnyal, az olajvezetéknek a pályalemez alatt, a főtartókból kiálló konzolokon való vezetésével. A hídra feljutást felvonóval oldották meg. Mivel azonban az árvédelmi töltésen továbbra is lehetővé kellett tenni a közlekedést, ezért toldalék felüljáró hidat kellett tervezni. A kikötőhíd műszaki átadása 1953. május 27-én volt. A kivitelezés közben a kikötőpillér (III. mederpillér) egyik kútja elferdült, így a műszaki átadás után a MASZOLAJ megbízta a tervezőt az új helyzet felülvizsgálatával és a kimosás elleni védekezés megtervezésével. A tervező kőhányás biztosítást tervezett, mely még abban az évben el is készült. Már a KPM engedélyezési eljárása során a Hajózási Főosztály kérte, hogy vezetőpillérek is épüljenek a kikötő pillérvonalában, hogy a kikötés és az uszály mozgatás biztonságosabbá váljék. Ezt a tervezés első fázisában nem készítették el. 1955-ben a Szőnyi Kőolajipari Vállalat megbízta a Mélyépítési Tervező Vállalatot még két kikötőpillér és négy vezetőpillér megtervezésével. A tervezők két változatot dolgoztak ki, amelyekben a pillérek a meglevő mederpillérhez képest szimmetrikusan helyezkedtek el és csak a járdaszintben volt különbség a két megoldás között. A KPM jóváhagyása szerint az alsó pillér és az egyik alsó vezetőpillér nem szükséges és a megmaradó másik vezetőpillért sem kell a meglevő kikötőpillérrel összekötni. Az OVF a III. változatot fogadta el, amely szerint az új járószint a már megépült kikötőpillér felső szintjével azonos. Ennek alapján készült el a kiviteli tervdokumentáció 1956- ban (két új felső vezető- és egy kikötőpillérrel és egy alsó vezetőpillérrel). Az új pillérsor építése ideiglenesen gátolta volna a hajóforgalmat, ezért a Mélyépítési Tervező Vállalat ideiglenes olajkikötőt is tervezett, amely kihorgonyzott uszályból és hozzávezető csőcölöpökön nyugvó bejáróhídból állt. A pillérsor megépítése előtt felmerült az üzem részére dunai vízkivételi mű szükségessége is. Egyes javaslatok szerint az új kikötőpillér vízkivételi műnek is kialakítható, így nagymérvű megtakarítás érhető el. Ezt a javaslatot elvetették (hosszú víz alatti csővezeték és a kikötő távlati fejlesztése miatt) és a vízkivételi művet a régi kikötőpillér alatt építették meg, a tervezett alsó vezetőpillér is elmaradhatott. A szőnyi olajkikötő jelenleg felülről lefelé haladva egy kikötő-, két vezetőpillért, majd ismét egy kikötőpillért és végül a vízkivétcli művet foglalja magába (3-1. és 3-2. fénykép). 3 Folyami kikötők 33
