Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
22. Budapest–ferencvárosi kikötő
b) A pillérekre alapozott vasbeton-partfal (22-3. ábra) víztérben épült meg teljes hosszúságában úgy, hogy alapkiemelés csak —2,50-től kezdve volt. Egy pillér betonmennyisége 80 m3. Az összes berendezéseket, markolót, kézikotrót, cölöpverőt, betonozó tölcsért, két cölöpökön nyugvó állványra szerelték fel. A 12 cm vastag hornyolt fa szádpallókat elektromos cölöpverővel, az alapok alsó szintje alá 50 cm-re verték le. Ezután az alapok munkagödrét emelték ki, előbb csak durván gőzmarkolóval, majd létrás-vödrös kézikotróval, amely teljes pontossággal előállította a statikai szempontból kívánt ferde síkot. Az altalaj mindenütt kavicsos volt, több helyütt homoktól mentes. Az altalaj ilyen előkészítése után a talpban elhelyezték az előre elkészített vasbeton betéteket. Ezután készítették el a víz alatti betont 300 kg/m3 cementadagolású betonból, 50 cm-es rétegekben, a lehető legnagyobb gondossággal. A pillérek mögött a föld elzárását kőhányás és vasbeton elzáró pallók biztosítják. A kőhányás 5,00 m széles lába — 3,30 m-ig kikotrott künettben nyugszik, koronája + 1,00 m magasságban 2 m széles. A szárazon készült 12 cm vastag elzáró hátsó vasbeton pallókat a —1,10 m-ig elkészült kőhányásra helyezték el. Az elzáró pallók felső végükkel a felmenő fal konzoljára támaszkodnak és végigmenő vízszintes vasbetonfej-gerendával vannak összekötve. A pilléreket végigmenő felső fal hidalja át, mely vasbetonból készült. A fal felül 1,30 m, alul pedig 2 m, hátul vasbeton konzollal. A felmenőfalat 20 méterenként dilatációs hézagokkal szakították meg. Teljesen szárazon készült és az alsó zsaluzástól eltekintve építése különösebb gondot nem okozott. Az egész part I folyóméterére 15,6 m3 beton, 233 kg vasbetét és 11,5 m3 kőhányás jutott. c) A vasbeton szádpallókból készített kihorgonyzott partfalaknál (22-4. ábra) munka végrehajtása +0,50 m vízállás mellett történt. A szádfalazáshoz szükséges gőzcölöpverő a part hosszában kellően merevített facölöpökön nyugvó állványon haladt. A gőzkos súlya 1800 kg volt, a szádpallóé pedig 1600 kg. A szádpallók végét acélöntvényű sapka védte és még rongybetétek is tompították az ütéseket. A levert szádfalnál azt tapasztalták, hogy a pallók a függőlegestől eltértek és megdőltek, amit excentrikus ütésekkel sem tudtak kiküszöbölni. Ezen ékpallók alkalmazásával segítettek. Az ékpallókat bauxitcementből állították elő és azokat már 48 óra múlva minden nehézség nélkül hibátlanul leverték. A szádpallókat a vízszintesben elhelyezett fogófa-rendszerrel vezették. A kihorgonyzó fal építésénél vízszint alá kellett lemenni, azért szivattyúzás mellett kellett dolgozni. d) A kikötő tárháza (22-5. ábra) kotró által nedvesen elevált feltöltésre épült, ezért az alapozási munkák megkezdéséi alapos tanulmányozás előzte meg. A tárház területén 20 db próbafúrást végeztek. Ezek azt mutatták, hogy az altalaj teljesen szabálytalanul váltakozó. Heterogén jellege a fel- töltött talaj alatt a termett talajban is folytatódik. A feltöltés salakos, kavicsos, agyagos és homokos rétegekből áll. a legtöbb helyen nagy iszaptartalommal. A feltöltés alatt mintegy 2—3 méter vastag kavicsos homok termett réteg van és alatta körülbelül a — 5,60 m mélységben, tehát a + 2,40m-en levő pince padló síkja alatt 8m mélyen fekszik a kék agyagréteg. Ezen tapasztalatok alapján a tárház nagy terhelésű pilléreit nemcsak elkülönített alaptömbökre, hanem átmenő alaplemezre sem tehették rá, mivel a feltétlenül bekövetkezendő egyenlőtlen süllyedésből származó repedéseket, sőt esetleg nagyobb károkat sem tudták volna elkerülni. Az altalaj felső rétegeinek megbízhatatlansága, igen változó volta és nagy iszaptartalma miatt a pillérterheléseket 8,00—9,50 m hosszú előregyártott és verőgéppel lehajtott vasbeton cölöpökkel vitték át a megbízható agyagrétegre. Egy cölöp teherbírását 22—30 tonnára irányozták elő, ennek megfelelően a pillér alá 4—7 cölöpöt vertek le. Cölöpökön nyugszanak a pince oldalfalai is. A cölöpök nyolcszögletű keresztmetszettel készültek, átmérőjük a párhuzamos lapok közt mérve 33 cm. A cölöp ferdeségéből és egyéb okok miatt esetleg fellépő horizontális erők felvételére minden második alaptömböt vasbeton merevítőgerendákkal kötötték össze. A tárház közelében épült a kikötő elektromos árammal való ellátásához szükséges transzformátorház. Primer oldalán a fővárosi 3 fázisú hálózatból kapja a 10 000 V feszültségű váltakozó áramot és szekunder részéből ágaznak ki a kikötő világítási 220 voltos és motorikus 380 voltos áramvezetékeinek a kábelei. A kikötő fejlesztési kérdései A kikötő kapacitása jelenleg nincs kihasználva. A meglevő 4 db 3 tonnás daru évi kapacitása eléri a 300 000 tonnát, jelenleg pedig csak 40—80 000 t között változik a kikötő forgalma. A közel 40 évvel ezelőtt épült kikötő és annak rakodóberendezései már felújításra szorulnak. A 863 fm hosszú kikötő partfal egy része már használhatatlan állapotban van. A Soroksári-Duna-ág jelentősége és forgalma a Duna— 77.vzű-csatorna megépülte után erősen emelkedni fog. A Duna- ág kellő gazdaságpolitika esetén, a főváros élelmezése szempontjából igen nagy fontosságra tehet szert és idővel ebből kifolyólag a kikötő forgalma is nagymértékben emelkedhet. Addig a kikötő fejlesztésére nem fog sor kerülni, mert felújítási munkákkal a jelenlegi forgalom ötszörösét is a meglevő kikötő teljesíteni tudja. A Budapest-balparti Kikötő megszűnése után a forgalom egy részét már ide terelték. 199
