Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
22. Budapest–ferencvárosi kikötő
A kikötő telepítésének történeti előzményei A kikötő általános elrendezése A Ferencvárosi Kikötő létesítése szoros kapcsolatban áll az állami kikötők építésével, amelynek megvalósítására irányuló törekvések a múlt század hetvenes éveibe nyúlnak vissza. Az 1870. évi X. törvénycikk szerint az állam magára vállalta nemcsak a budapesti Duna-partok kiépítését, hanem egy nagyszabású kereskedelmi és ipari kikötő létesítését is. A kikötőépítés ügyének az 1904. évi XIV. te. adott újabb lökést, amely többek között a Soroksári-Duna-ág szabályozását és csatornává való alakítását rendelte el. Erre különösen azért volt szükség, mert a Soroksári-Duna-ágat a fővárosi partok kiépítésekor a gubacsi határban gáttal elzárták, mivel jégzajláskor a Csepel-sziget csúcsán a jég évről-évre megállt, hatalmas jégtorlaszok képződtek, melyek árvízveszéllyel fenyegették a fővárost. A soroksári ág elzárásával és az ugyanakkor véghez vitt promontori ág kotrásával és szabályozásával ez a veszély megszűnt, mert az egységes mederben a jég akadályt nem talált és szabadon leúszhatott. Az árvízveszélytől való szabadulás mellett azonban hátrányok is érték a Soroksári-Duna-ág mentén 60 km hosszúságban elterülő 15 virágzó községet, mert a gáton nem volt hajózsilip, s így ez az ág a hajóközlekedés számára alkalmatlanná vált; a Duna-ág teljesen elmocsaraso- dott és az egész vidék egészségtelenné vált. E tarthatatlan állapotot kívánta a törvényhozás megszűnteim az említett törvénycikkel, mely a Duna-ág rendezését és hajózhatóvá tételét rendelte el. A tervek szerint a Soroksári-Duna-ágat északon közvetlenül a kitorkollásnál és délen Tass község határában elzárták. Ugyanakkor a gubacsi határban levő gátat 80 m szélességben átvágták. A Soroksári-Duna-ágat elzáró gátba hajózsilip épült, mely az elzárt ágban állandó vízállást tett lehetővé. A felső zsilip és a mederszabályozási munkálatok a gubacsi határig már 1917-ig elkészültek. A déli zsilip építése és a meder további szabályozása pedig 1929-ben fejeződött be. A felső elzárással és a szabályozással (kotrással, feltöltéssel) a Duna medre e helyen teljesen megváltozott s oly területek is használhatóvá váltak, amelyek a szabályozás előtt részben víz alatt állottak, részben mint árterület egészségtelen, mocsaras voltuknál fogva semmire sem voltak használhatók. A Ferencvárosi Kikötő kiépítése a Soroksári-Duna-ág szabályozása folytán vált lehetővé. A Duna-ágat a nagy Dunától felső végén a Kvassay-zsilip, alsó végén a tassi zsilip zárja el. A Duna-ág hajózhatóvá tétele folytán a fővárosnak alkalma nyílt a város felőli bal parton elterülő mintegy 3 km hosszú, legnagyobbrészt feltöltött területen kikötőt létesíteni (22-1. fénykép). A Duna-ágat 120m szélességben 2,50 m mélységre kotorták ki, s mivel a felső és alsó zsilip által el van zárva, benne közel állandó vízszint tartható fenn, mely általában +0,50— 1,00 m között ingadozik. Az állandó vízszint nemcsak rakodás szempontjából jelentős előny, hanem a partfalak építésénél is előnyös volt, mert a rakpartokat jóval alacsonyabbra, tehát olcsóbban lehetett elkészíteni, mint a nagy vízjátékú folyóvízben. A Duna-ágba az árvizek nem juthatnak be, ellentétben a Duna-partokkal, ahol a rakterületek is víz alá kerülnek. A jégzajlás szintén távol marad a kikötőtől. A kikötő területének platószintjét még 1918. évben +4,50-re állapították meg. A kikötő tulajdonképpeni belterülete a Duna-ág bal partjának felső I km hossza, mely lefelé Pesterzsébet irányában még 2 km-rel meghosszabbítható. Itt adva voltak egy jó kikötő megépülésének összes feltételei. A kikötő nyíltrakodó területe megépítésének idején lOOm széles volt. Jelenleg a Nagyvásártelep kisegítő üzemeinek terjeszkedése miatt 40 m-re csökkent. A kikötő a főváros közúti hálózatába a Soroksári úton át kapcsolódik be. A Soroksári útból ágazik ki a helyiérdekű vasutak állomásával szemben a főbejáró út, mely a MÁV két vonala alatt halad át és a csepeli szigetcsúcsra épített közúti hídon keresztül a Nemzeti és Szabad Kikötőbe vezet. Ebből ágazik le a Ferencvárosi Kikötő útja, mely az északi bejáraton keresztül haladva a raktári útban folytatódik. A raktári út megosztott szelvényű 2x2,50m szélességgel épült meg 3/4-es bazaltkocka-burkolattal. A kikötő vasúti ellátását a tőle délre fekvő kikötőpályaudvar végzi, mely a Nemzeti és Szabad Kikötőt és a Nagy- vásártelepet is kiszolgálja. Innen a kikötőbe három partmenti vágány vezet, egy törzsvágány, mely északra a Duna- parti teherpályaudvarral is összeköttetésben van, egy raktári és egy parti vágány. A kikötőt ma már csak a törzsvágány szolgálja ki. 191
