Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
20. Budapesti rakpartok és partfalak
20-8. fénykép. Rooseveh téri villamosaluljáró Фото 20-8. Трамвайный тоннель на площади Рузвельт Foto 20-8. Strassenbahnunterführung am Roosevelt-Platz Photo 20-8. Tram subway, Roosevelt square Photo 20-8. Passage inférieur de tramway, près de la Place Roosevelt A rakpartok szerkezeti megoldásai A rakpartok kiépítése során olyan szerkezeti megoldásokat alkalmaztak, amelyek lehetővé tették a rakpartok különböző rendeltetés szerinti használatát. A hajókból való rakodás megkönnyítésére az alsó rakpartokat általában a + 6,70mA. f. szintre képezték ki. Ez a magasság lehetővé tette az év legnagyobb részében a rakodást, biztosította az áruraktárak elhelyezését és a rakodással kapcsolatos helyi közlekedést, függetlenül a felső rakpart forgalmától. A felső rakpartok elsősorban az árvízvédekezés szempontjai, valamint a felső rakparti közlekedés különválasztása miatt épültek ki. Ezek magasságát az árvízvédelem igénye szabta meg. Ennek megfelelően a felső rakpartot először +8,58 mA. f. szintre építették, majd az 1876. évi árvíz után +9,5-re emelték fel, 1891-ben pedig faragottkő-mellvédfal alkalmazásával + 10,00 m-re magasították fel. A kisebb dereglyék és csónakok kikötésére lépcsős rakpartokat építettek ki. A rézsűs rakpartok a kis vízmagasságig ( + 2,60 m) elhelyezett kőhányásra támaszkodnak 1:2 rézsűvel, azon 1,5 m padka kiképzésével. A rézsűben betonba ágyazott kettős kőlépcsőfokokat helyeztek el. Az építőanyagok és tüzelőanyagok rakodására, valamint partbiztosítási és árvízvédelmi célt szolgáló alsó rakpartokat általában 1:2 rézsüjű kőburkolattal látták el. A kétszintű függőleges rakpartok alapját szádfal-gerendasorok közt betonból készítették el. A felmenő partfalakat rakott kőből építették, a víz felől piszkei mészkőből faragott burkolattal. A partfal mögötti alacsony területeket részben a Dunából kikotort anyagból, részben kocsival odaszállított anyagból töltötték fel. A felső függőleges támfal szintén beton alaptestre faragott kőből készült. Az 1940—41-es években az Árpád-híd budai hídfőjétől délre épített alsó függőleges rakpart vert cölöpalapozással készült. Ezt a korszerű építési eljárást a kedvező altalaj- viszonyok miatt lehetett alkalmazni, melyet építés közben a Duna vízállása kevésbé zavart. A levert vasbeton cölöpök hossza 7,5 m—9,5 m között változott. A cölöpök tetejére a +3,80mA. f., szinten 4,30 m széles, 2,88 m magas vasbeton szögtámfal épült. A szögtámfal a víz felőli oldalon a + 2,50m szintre függönyszerűen lenyúlik. A teljes víz felőli falrészt kőburkolatból alakították ki. A partfal elrendezése a 20-9. ábrán látható. A kiépült budapesti rakpartok 100 év alatt az időjárási viszonyokat jól bírták. Nagyobb arányú javítási munkára csak a Vámház előtti rakparton volt szükség. Itt a Duna medre felé áramló talajvíz az aránylag magas alapok alatt altalaj törtést okozott és az alsó partfal kb. 160m hosszban a Duna felé megdőlt. A dőlés mértéke a rakpart tetején 15— 20 cm-t tett ki. A szerves anyagokat is tartalmazó altalajban további süllyedéssel lehetett számolni, ezért a partfalat, állagának biztosítására, cölöpalapozással és kihorgony- zással erősítették meg. Hazánkban ennél a munkánál alkalmazták első ízben az ún. „prepakt” betonozási eljárást. A partfal megerősítését a 20-10. ábra mutatja. 20-9. ábra. Az Árpád-híd budai hídfőjénél partfal mintaszelvény. Épült: az 1941—43. években 154,8 m hosszban Puc. 20-9. Модельное сечение берегового устоя у будайской опоры моста Арпад. Построен: в 1941—43 гг. в длине на 154,8 м Abb. 20-9. Regelquerschnitt der Ufermauer beim Budaer Brückenkopf der Arpád-Brücke Baujahre: 1941-1943. Länge: 154,8 m Figure 20-9. Model section of embankment at Arpád-Bridge abutment in Buda, constructed in the years 1941—43 length 154,8 m Fig. 20-9. Mur de rive près de la tête de Buda du Pont Árpád. Profil type. Années de construction: 1941—1943. Longueur: 154,8 m 182
