Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
19. Budapest bal parti kikötő
A budapesti rakpartok kiépítésének keretében valósult meg 1900—1903. évek között a Margit-híd feletti bal parti kikötő is, rézsűs alsó és függőleges felső partfal kialakításával. A kétszintes rakpartot a Duna 1649—1651 fkm szelvények között 2 km hosszon használták a Főváros részére szükséges építési anyagok és darabáruk kirakodására és tárolására (19-1. fénykép). A nagy mennyiségű tömegáru kirakása céljából 2 db 2,6 tonnás híddarut is üzembe helyeztek. A híddaru a partéllel párhuzamosan 500 m hosszú darupályán mozgott, melynek déli vége a Margit-hídtól 300 méterre volt (19-2. fénykép). A víz felőli darupálya a rézsüspart felső élétől 1,55 m tengelytávolságra épült ki, vasbeton alaptalpra helyezett kettősvágányú felépítménnyel. A partfelőli darupályát az alsó rakpart belső oldalán a függőleges partfaltól — 3,5 m tengelytávolságra magas vezetésű vasszerkezetű oszlopokon helyezték el (19-3. fénykép). A darupálya fesztávolsága 22,00 m. A rakodóhidat a rézsűs partfal fölé 10 méteres konzollal képezték ki, hogy a felette levő emelőgémmel LKV idején is az uszályból rakodni lehessen. Az alsó rakodó a Duna felől a kőhányásra támaszkodó betonba ágyazott betonlap burkolattal védett. A felső függőleges partfal beton alaptestre helyezett faragott kőtámfal (19-1. ábra). Az alsó rakpartot nagykockakő burkolattal látták el. A rakodó partfal végén beépített rámpákon lehetett az alsó rakpartra közúti járművel lejutni. Vasúti csatlakozása nem épült ki. A rakodón 7200 m2 összalap- területű fedett raktári terület és 4,3 ha szabad tároló terület állt rendelkezésre. A rakodó északi végén, közvetlenül a rézsűpart szélére 2 db vasbeton lábakon álló kavicsadagoló bunkert is építettek. (19-4. fénykép). A rézsűs partburkolatot a teljes 2 km hosszon, 50 méterenként lejáró lépcsővel, 25 méterenként kikötőbakokkal látták el. A rakodó területén elsősorban fa, kő, zúzottkő, darabáru féleségeket raktak ki a hajóból budapesti felhasználás céljából. A rakodó forgalma 1960—65 évek között az alábbiak szerint alakult; Év Forgalom 1000 t/év 1960 115,8 1961 112,1 1962 92,6 1963 52,3 1964 41,4 1965 30,0 A rakodónak az elbontás előtti években jelentősen visszaeső forgalmát elsősorban az indokolta, hogy a Fővárosi Tanács esztétikai és városrendezési szempontból egyre erősebben szorgalmazta a rakodó teljes megszüntetését. A városfejlesztési terv határozata értelmében a rakodó forgalmát kifejlesztendő Budapest Északi Kikötőbe kell átterelni. A FOKA kavicsrakodó és osztályozó létesítményei az Északi Kikötő területén 1965-ben elkészültek, úgyhogy a kavicsrakodás már 1966 évtől kezdve a A/űrg/Y-rakparton teljesen megszűnt. IRODALOM 1. Kovácsházy Frigyes: Budapesti rakpartok és partfalak. Mélyépítési Tudományi Szemle, 1956/7—8. 2. Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat: A Fővárosi Duna-part távlati tanulmányterv, 1963 3. Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat: Főváros Árvízvédelmének Távlati fejlesztési terve, 1961 4. UVATERV: Angyalföldi kikötő távlati fejlesztési terve, 1965 5. dr. Delmár Tivadar: A budapesti rakparton alkalmazandó hajó- forgalmi kirakó berendezésekről, M. Hajózási Egyesület, 1914 6. Pomádi Andor: Miért sürgős Újpest kikötőjének kiépítése, Hajózási Hírlap, 1940. 169
