Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
15. Budapest–angyalföldi kikötő
A kikötő létesétésének előzményei A Budapest Északi Kikötő, mint gyűjtőnév 1871-ben, illetve az 1930-as évek elején szerepel. Ekkor egymással összefüggő hárommedencés sport, téli, kereskedelmi és ipari kikötőt terveztek. Az 1932. évi elgondolás szerint a legfelső rész a mai újpesti kikötő felett készült volna, mint a főváros legszebb vízi sporttelepe, a középső rész a mai újpesti kikötő, a legalsó pedig a mai angyalföldi kikötő, mely a főváros ipari és kereskedelmi érdekeit szolgálta volna. A három kikötő összekapcsolásával több mint 2,0 km hosszú egyenes versenypályát lehetett volna előállítani a vízi sport részére. Az elgondolást nem valósították meg. A terv azért nem ment feledésbe. Az érdekeltek gyakran érezték, hogy Budapest északi részén szükség van kikötőre. 1939. március 14-én a kereskedelmi és közlekedési miniszter a Fővárosi Közmunkák Tanácsát (Közmunkatanács) bízta meg a kikötő végleges terveinek elkészítésével. A Közmunkatanács az Északi Kikötő tervtárgyalásai során felmerült műszaki ellentétek tisztázására a harmincas évek végén megbízta a Műegyetem Vízépítési Tanszékét, hidraulikai és kikötőforgalmi kérdések modellkísérlettel való tisztázására. A feltevés szerint az új kikötő az újpesti kikötő egyenes meghosszabbításában létesült volna 2100 m hosszon, egyenes pályaként a vízi sportok céljára. A tanszék a modellkísérletet elvégezte, s megállapította, hogy ha az új kikötő alsó pontján bejáratot létesítenek és az újpesti kikötő bejáratát meghagyják, a mecencékben 60—70 cm/s vízsebesség áll elő, amely az alsó kifolyásnál 1,0 m/s-re fokozódik. Ebből kifolyólag a medencékben forgók keletkeznek 20—30 cm/s vízsebességgel, s így a pálya sportolásra nem alkalmas. Az egybekapcsolt medencék egy bejárattal a kikötő céljaira sem alkalmasak. így a tervezett három medencés egybeépült kikötőt levették a napirendről. Időközben az óbudai Arpád-híd építkezése miatt a Margitsziget felső csúcsát fel kellett tölteni a sziget meghosszabí- tása céljából, ezért (tekintettel a kikötőtervek előrehaladt állapotára) az érdekelt hatóságok megengedték azt, hogy a sziget feltöltéséhez szükséges földanyag egy részét a kikötőmedence bejáratából kotorják ki. így a kikötő bejáratából mintegy 30 000 m3 földanyagot még 1929-ben ki is emeltek. A Nagybátony Újlaki Egyesült Iparművek kotrási és hajózási osztálya a híd építése miatt a telep helyét kénytelen volt otthagyni, s új kikötőt kért. A Hajózási és Kikötőügyi Tanács 1939-ben elrendelte az akkor már évek óta tárgyalt Északi Kikötő komplexumból az önálló Angyalföldi Kikötő tervének elkészítését azzal a gondolattal, hogy a medence kiemeléséből származó földet a hídfeljárókhoz használják fel. A terveket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa készítette. így az egységes Északi Kikötő műszaki és pénzügyi okok miatt nem valósult meg, s a fejlődés iránya is az, hogy mind a három részt különállóan, külön rendeltetéssel fogják majd kiépíteni. így épült ki az 1652,1 fkm-nél, közvetlenül a Rákos-patak torkolata felett, a bal parton az angyalföldi medencés kikötő, mint önálló kereskedelmi kikötő (15-1. fénykép). A kikötő a Magyar Hajózási Társaság (MAHART) kezelésében van. Jelenleg a Folyamszabályozó és Kavicskotró V. (FOKA) használja, melynek központi telepe van itt és úszóegységeinek legnagyobb része itt telel. A kikötő kavicskotrója A FOKA 1961. decemberében megbízta az OVF. VIZITERV-et a budapesti északi kikötőben létesítendő angyalföldi kavicskirakó terveinek elkészítésével. A VIZ1TERV a tervezésbe a GMTI-t (kirakó és uszályvontató berendezés), a BÁNYATERV-et (hajtóművek) és a BUVÁTI-t (beépítés és kertészeti rendezési terv) is bevonta. A rakodó elrendezése A kavicsrakodó telepe a Cserhalom utca és a Duna között, a Rákos-pataktól északra, terül el, mintegy 5 ha-nyi területen, s a FOKA hajójavító műhelyéhez és a meglevő kikötőhöz csatlakozik. Megközelítése délről lehetséges, északról az utak még nincsenek kiépítve (15-1. ábra). Talajmechanikai adatok Az építmények alapozásához 16 fúrást készítettek. Ezek szerint a 100,0 mA. f. szint felett feltöltött rétegek találhatók, 95- 100,0 mA. f. között kavicsos homok, 94—95,0 mA. f. 127
