Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

II. Dr. Kertai Ede: A vízerőhasznosítás műtárgyai

külső koszorú fele súlyát felvennie. Ez az erő az átadandó és nem váltakozó tangenciális erőhöz viszonyítva igen jelentékeny. Az eredő feszültségek olyan nagyok, hogy mliködés közben lehetetlenné válik a járókeréklapátok beállítása, és ezzel az axiális járókerék fő előnye veszendőbe megy.

A forgó ktilső koszorút mindkét oldalon tömiteni kell, hogy a járókerékről ne juthasson viz a generátorhoz. Ezeknek a tömitőelemeknek legfontosabb jellemzőit a következő tervezési kritériumok határozzák meg;- 10 m-es átmérőig terjedő méretek;- 30 m/s-t meghaladó kerületi sebességek;- 50 m-t (vizoszlop) meghaladó nyomások;- a forgó tömitő felületek több milliméteres tengelyirányú elmozdulása;- a tömitő felületek egyenetlensége;- a tömitő felületek és a tömítések alátámasztásainak elferdülése, a tömítések alátámasztásainak alakváltozása;

és- a tömitő közeg lehetséges szennyeződése.

Ezek a hátrányok uj utak keresésére késztették a konstruktőröket. Ezek vezettek az aknába épített és a körüláramlott generátorhoz kapcsolódó csőturbina típushoz, de a kétségtelenül szellemes póluskerékturbina nyilvánvaló előnyei miatt megkísérelték a fő nehézségeit kiküszöbölni.

Az 1950-es években szovjet mérnökök foglalkoztak a kérdéssel és tovább tökéletesítették a póluskerékturbinát 10 mW teljesítményű egységekre 5 m átmérőig, majd 1962-től 1970-ig, az English Electric (Angol Villamossági Vállalat) pedig a hidraulikai szempontok, valamint a tömitőele- mek és a csapágyak kutatásával foglalkozott.

1970-ben az Escher Wyss cég a 73 működésben levő csőturbinával, továbbá az Kaplan- és a körüláramlott generátoru turbinákkal szerzett tapasztalatok alapján kifejlesztette az un. "Straflo" turbinát.

Tervezési alapelvei a következők voltak:

a) Valamennyi erőt a legrövidebb utón az alapra kell átadni;

b) Kritikus kapcsolatok utján végbemenő erőátadás lehetőség szerint kerülendő;

c) A centrifugális erők és hőmérséklet változás hatására minden alkatrész megfelelően tágulhasson, és

d) a tömitőelemek és a csapágyak az általuk védett ill. alátámasztott forgó alkatrészekhez viszonyítva önközpontositőak legyenek.

Ezért a "Straflo”-turbina legfontosabb alapelve, hogy a külső és belső forgórészre ható erőket egymástól teljesen függetlenül kell alátámasztani. A belső forgórész a járókerékből, a szervomotorből és a tengelyből, a külső forgórész a koszorúból és a generátor pólusaiból áll.

56