Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

III. Dr. Kertai Ede: Kikötők műtárgyai

A kisebb sólyák szükséges teherbírása 5-15 t/fm, ami a föld tömörítésével is elérhető. Nagyobb terhelésnél a sőlyapályát alapozni kell.

A sólyapályán a hajót sólyaszékekkel és ékeléssel támasztják alá, ezek egyenlítik ki a sólya lejtését. A sólyadaru méreteit a sólyán építhető legnagyobb hajó szabja meg. Ha a sólyát kihúzó berendezéssel is ellátják, helyettesíti a dokkot.

Dokk. Kétféle dokk van: szárazdokk és uszódokk.

A szárazdokk a parton kialakított vasbeton medence, amelynek viz felőli nyílását zsilip zárja el.

Az uszódokk U vagy L alakú üreges hajőtest, amelyet viz bebocsátásával, ill. eltávolításával mozgatnak.

©

Cs

2. Csatornakikötők

A folyami vízhálózathoz hajócsatornák kapcsolódhatnak. Ezért röviden meg kell vizsgálni a csatomaki- kötők sajátosságait is.

A csatornakikötőket a folyami kikötőktől elsősorban az különbözteti meg, hogy a csatorna - a több feladatú csatornák kivételével - vizet nem vezet, tehát benne lényeges áramlás nincs, s a vizszint is közelítőleg állandó.

A csatornakikötők típusait a III-6. ábra tünteti fel. Az ábra szerint a csatornakikötők lehetnek:

M = medence

1. parti kikötők (rakodók):

a) párhuzamos (a),

b) háromszög alakú (b);

2. medencés kikötők:

a) merőlegesen kiágazó (c),

b) ferdén kiágazó (d).

III-6. ábra A csatorna kikötők típusai

119