Kereszturszky János - Szitó János - Szőke Molnár Lajos: Korszerű esőztető berendezések üzemeltetése és értékelése (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1976)
2. A mértékadó belvízhozam számítási módszereinek történeti áttekintése
- 19 külföldi kutatók eredményeiből kiindulva - az összegyülekezés elvén fölépülő számitási eljárást dolgozott ki, amit - olasz tapasztalatokat is fölhasználva - Néme th /1934, 1942/ fejlesztett tovább. Ezeknek a kissé bonyolult eljárásoknak a használata nem terjedt el, talán azért, mert csak a nyári csapadékokból, illetve az esőkből keletkező vizhozam számítására adtak lehetőséget, de a módszerek mellőzéséhez föltehetően az 1928-1935. é- vi hosszú aszályos időszak is hozzájárult. Az 1930-as évek végén, majd az 1940-1942. évi rendkívüli bel- vizjárás idején végzett belvizhozam-mórések /Babos. 1957; Lup- kovics. 1940; Gyalókay. 1942/ újabb adatokat szolgáltattak a kérdéssel foglalkozók számára. Ebből az időből Bogárdi /1944, 1947/ munkássága emelkedik ki, aki az összegyülekezési elmélettel számolta a mértékadó fajlagos belvizhozamot, s ennek során a lefolyás! tényező és az összegyülekezési idő értékét konkrét mérésekből kiindulva vette föl. Számításai továbbra is csak az esőből eredő vízhozamok meghatározására terjedtek ki. A hóolvadásból keletkező belvizhozamokat a szokásos közelitő képletekkel számította. Az 1940-es évek elején vetődött fel először élesen a méretezéssel kapcsolatban a gazdaságosság kérdése és a belvízrendszerek átfogó elvek szerinti tervezése /Bauer, 1941; Néme th. 1942; Si- kó, 1942; Trumme r, 1942; Pichler. 1943/. Megállapították, hogy a belvízrendszerek teljesítőképességét úgyszólván kivétel nélkül növelni kell, de azt is megfogalmazták, hogy az 1940-42. é- vihez mérhető vízhozamokra való méretezés olyan nagy költséget emésztene föl, amely - a mezőgazdaság akkori fejlettségi fokán - jóval fölülmúlná a várható hasznot. Látták azonban, hogy a belterjesség fokozódásával, különösen az öntözés bevezetésével, a termelés mind érzékenyebbé válik a vízkárok iránt, ebből következőleg egyre növekszik a vízrendszerekbe bekapcsolt /viz- rendezett/ terület, egyre szükebb lehetőségek maradnak vízvisszatartás céljára, s mindezek a nagyobb méretek felé billentik a mérleget.
