Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)
54 költő szerint : „Nocta pluit totum...“ — napáldozat után nedvesítsük, a viz fülestől, és hogy az eláramlás le ne döntse vetéseinket — óvakodjunk, mit leginkább úgy érhetünk el, ha lassúbb fokozatú vizeresztést bocsájtunk ki zsi- lipeinken, hogy segéd árkainkat csordultig lepessük el, a capillaritás elvénél fogva azért földeink nagy része átnedvesedik, a harmat érlődésnek pedig elegendő anyagot szolgáltatunk. A földöntözés által tehát nemcsak terméseink kétszeres fokozatára nyújtunk magunknak kilátást, hanem egyszersmind az őszi és tavaszi földeinket elkészíthetjük akaratunk szerint.—Tudjuk, hogyapril másod felében szokott kukoriczaszántás mily nehézséggel jár;—s ha fel is szántjuk és bevetjük azt, sóvár kebellel tekintünk fel az egekre, várván attól annak öntözési áldásokat, mi ha hő kivána- tunk s imáink után nem teljesül, a gazda csüggedezik, komoly fásultsággal reményt vesztve töprenkedik. Mit mondjak még a későbbi dohányültetés idényben. Mi akkor egy jó esső, s mivé teszi a gazdát annak nélkülözése. — Ha öntözési hálózatunk van, ezen oly nagy reményű gazdászati iparág egy új stádiumba lép, s talajunk alkalmas voltánál fogva egy oly niveaura emelkedhetik fel, minek megmérhetetlen horderejét egyelőre ki volna képes kiszámitni. A kendertermelés általános meghonosítása, hiszem minden okszerű gazda hő vágyainak egyike; a kender ha rendszeresen kel ki, és kikelés után a szükséges essőzés növelését elősegíti, csaknem bizonyos annak jó aratása ;— e czikk termelése ha kevéssé talán fáradságosbb műtétéit igényel is, mint például egyébb tavaszi vetéseink, —de aránylag szökkenő fokozattal jutalmazza fáradalmainkat, — köz-