Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

43

szerint hazánk ez úgynevezett Kánaánján az tide csatornák vonalai élet erőt hintő sugarakban terjesszék a jobb jövendő áldásait.

IX.

Mi Torontálmegyére, illetőleg a Maros képssségére az öntözés érdekében elmondatott, analógiái viszonyban kis- sebb nagyobb mérvben Alföldünk egyébb folyamaira is alkalmazható.

Korántsem ringatom azonban magamat azon eszmében, hogy a Maros bő vizíi, s víztükrének 0 alatti igen ritka leesése mellett párhuzamot vonjak mindenben egyébb folyamaink természetével, — jól tudván azt, hogy vannak folyamok, mellyeknek kis vizük alig van, — még másoknak eset viszonyai, vagy a terület nedvtéri domborzatai lényeges hátrányt deríthetnek fel földöntözési műveletünk keretében; —- de nem is szükséges, hogy mindenekben a legkissebb vizekre támaszkodjunk, mert kis vizeink általában az aratás idényében köszöntenek be, — mikor épen öntözési műveletünk leginkább szünetelni fog, — de ez esetben is módunk és hatalmunkban áll felszoritásokkal magunknak vizet gyüjthetni annyit, mennyit különösen rétöntözési hálózatunk tápláléka azidőben követelni látszik.

Ha árömlési műveleteinknél aránylagos egyenletet húzhatnánk— Marosunk nedveinek öszvegével egyébb folyamainkra vonatkozólag — az esetben aligha a világ öntözési színvonalának nonplusultráját nem mutathatnék fel, miután igy még folyamaink kis vízállása mellett is 8 '/2 millió catastrális holdöntözésre lenne kilátásunk, azonban