Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)

38

í‘^rT

éhező talajnak hatalmas tápot nynjtunk a növényzet ildomos kifejlesztésére ; nem szabad még kifelejtenünk előter- vezeteink számtételénél azon tényezőt sem, hogy a Maros érdekes vízállása alkalmával ehhez készült reservoirokban tartalék anyagot gyűjteni módunkban áll.

Szükségesnek tartom még megjegyezni miszerint, a fentebbi számtételeimnél :

a) Az egyszeri öntözésre 1 ujnyi magos vizet vettem fel. — E mennyiséget tökéletesen elegendőnek tartok, s tapasztalásom szerint, miután rendszeres udometerrel több évek óta a légcsapadék mennyiségét folytonosan észlelem, 2 jó esső tartalma haladja meg az 1 ujnyi mennyiséget, s midőn a légcsapadék egy ujjnyi magas nedvet mutat 24 órában, a capillaritás functiója bizonyára barázda fenékig nedvesíti meg talajunkat.

b) Az öntözési rendszernél minden 15 napi árömlési ismétlést vettem fel — daczára, hogy a viz minimumából indultam ki; hogy ez igen sűrű eljárásnak mutatkozik, tagadni nem lehet, — mely tényezőket csak azért állítottam a szélsőségekbe, hogy hangosan hirdesse azon nézetem igazságát, miszerint a Maros legkissebb vize mellett—legtöbbször ismételt öntözés mellett 400.000 catastrális holdat manipulálni lehet,—hogy közép vizidényben legalább kétszer annyi holdszámnak elegendő táp nyeretnék,—azt senki elvitázni nem fogja.N,

VIII.

Katona Antal szaktársam csak pár hó előtt irt Toron- tálmegye vízrajzi ismertetésében szép előadása mellett igen meleg szavakban nyilatkozik a torontálmegyei földöntö-