Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
79 kéltségek kiválása és újaknak a bevonása következtében különféle átalakulásokon ment keresztül, míg 1885-ben az egyes társulatok különválása megengedtetett és a „Hosszúfoki Ármentesítő Társulat“ a mai alakjában megalakult. A társulat árterét észak-nyugat és délnyugatról a Sebes- és Kettőskörös, délről a Feketekörös és keletről a Holtkörös a gyepes és határéri csatornák határolják. A társulat székhelye Békés. A társulat ügyeit a tisztviselői karon kívül egy 10 tagból álló választmány intézi. Hatósági szempontból Békés megye, műszaki szempontból pedig a gyulai m. kir. folyammérböki hivatal felügyelete alatt áll. A társulat mentesített területe 78,143 kát. hold. Kataszteri tiszta jövedelme 885,511 arany korona, vagyis 1,027,192-76 P. Ügy ennek emelkedésére, valamint a művelhető és szántótetületek megnövekedésére adat nincsen. Szikesek nagyságára vonatkozólag számszerű adatok nincsenek. Belvíztől mentesített terület az ármentesített területnek körülbelül egynegyed része. Mentesítés előtt sokszor volt árvízi elöntés : Feketekörös által 1874-ben 1300 kát. holdon, Kettőskörös által 1874-ben 600 kát. holdon, Kettőskörös által 1880- ban 15,000 kát. holdon, Kettőskörös által 1881-ben 21,000 kát. holdon, Mezőgazdaságilag ki nem használt terület nincs. A társulatba 1928. év végéig befektetett összeg 8,653,988 P. Az egészségügyi állapotok és a közlekedési viszonyok általában megjavultak. A malária megszűnt. Az azelőtt lakatlan területek ma sűrű tanyarendszerekkel vannak beépítve. A mentesített területen megépült 5-1 km állam vasút, 7-8 km H. É. V., 23-2 km közforgalmú gazdasági vasút, körülbelül 48 km magángazdasági vasút, 17-3 km állami műút, 26-1 km törvényhatósági műút. A társulat érdekében legtöbbet munkálkodtak: báró Wenckheim László, gróf Wenckheim Frigyes és gróf Wenckheim Dénes. 25. Sebeskörösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat. Ennek a társulatnak keletkezése egyidejű a Feketekörösi társulatéval, mert midőn 1854-ben Bihar megye azon érdekeltsége, mely Fekete- és Sebeskörös folyók, továbbá Gyepes-, Inándi- és Görbe-patakok kiöntéseinek kitett területek megvédése céljából Nagyszalontán megalakította a „Nagyszalontai Vízszabályozó Társulat“-ot, ennek egyik osztálya 1881-ig a feketekörösi, másik osztálya pedig a sebeskörösi érdekeltség volt. A sebeskörösi osztály feladata volt a Sebeskörös szabályozása. Az erre vonatkozó elveket még 1856-ban állapították meg, a szabályozási munkák azonban tényleg csak 1872 után kezdődtek meg. Az ekkor kiépített töltések amellett, hogy a Sárrét mocsáron áthaladó átvágás mentén létesített töltéseket még egyelőre nyitva hagyták, az időközben jelentkező árvizekhez mérten erősítés és emelésre szorultak, miért is újabb tervezetek alapján és a megfelelő építési tőkének kölcsön útján való beszerzése után 1876-ban a munkálatokat újból megkezdették. A befejezés azonban hosszabb időn át nem történhetett meg, mert 1881- ben a közmunka miniszter arra való tekintettel, hogy a hosszúfoki és iván- fenéki ármentesítő társulatok a Sebeskörös mentén még kielégítő méretű töltésekkel megvédve nem voltak, a Sárrét mocsáron átvezető töltések bekötését nem engedte meg.
