Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Előszó
ELŐSZÓ. Az utóbbi időkben szakkönyvekben, előadásokban, hírlapokban sorozatos támadások jelentek meg, amelyek szerint az Alföld ár mentesítése, a belvízlevezetések és a végrehajtott lecsapolások az ország helyrehozhatlan károsítására vezettek. Ebben a támadássorozatban írók, hírlapírók, laikusok, általában olyanok vettek részt, akiknek a vízépítés terén nemcsak gyakorlatuk, de tapasztalatuk sincsen, s akik a megindított hadjárat során jobb ügyhöz méltó szívóssággal és erővel küzdöttek olyasvalami ellen, amit nem ismertek, amihez nem értettek. A támadások természetesen a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályában is szóba kerültek. Ennek azután kettős következménye volt. Először is a szakosztályban előadássorozat indult meg, aminek tárgya minden esetben az Alföld víziproblémája volt. A második folyomány pedig az volt, hogy az osztály működőbizottsága elhatározta egy olyan monografiaszerű műnek a kiadását, amelyik először a multat, annak nehéz küzdelmeit tárja fel, azután megismerteti a vízitársulatok munkálatait, azok terjedelmét, azokat a változásokat, amik az agyongáncsolt munkálatoknak a következményei voltak, végül pedig foglalkozik a támadások eredetével, azok bírálatával és megadja a kifogásolt dolgoknak való, igaz magyarázatát. Az elhangzott előadások a Vízügyi Közlemények 1931 július—decemberi füzetében jelentek meg, a többi dolgok pedig ebben a könyvben vannak tárgyalva. A szakosztály természetesen nem rendelkezett azokkal az anyagi eszközökkel, melyek ennek a műnek kiadásához szükségesek lettek volna, ezért a vízitársulatokhoz, azok áldozatkészségéhez fordultunk és kértük a mű megjelenésének lehetövétételét. Nem találtunk siket fülekre. Meghallgattak minket. Ennek az eredménye ez a mű, amely a magyar vízitársulatok, a magyar vízimérnöki kar munkáinak ismertetését tartalmazva, talán alkalmas lesz arra, hogy a szakavatatlan bírálatokat a maguk igazi mértékére szállítsa le és igazságot szolgáltasson mindazoknak, akik ebben részesek. Jól mondja Pogonyi György kir. műszaki tanácsos kartársunk az összefoglalás- beli megjegyzésében : „Á Id ott legyen mindama fel nem sorolható munkáskezek és elmék emléke, kik a hazai ármentesítés és lecsapolás által országunk második honfoglalói voltak: nemzetünk el nem múló hálája legyen munkásságuk ell en ér t ék e.“ Ehhez hozzá kell tenni azokkal a vízitársulatokkal szemben tartozó hálánkat is, amelyek ennek a műnek megjelenhetését áldozatkészségükkel lehetővé tették. Hisszük, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló és hogy ez a mű valóban él is éri azt a célt, amit minden jó magyar embernél él is kell érnie. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztálya.
