Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
64 Szántóföld-szaporulat tehát: 76,977 kát. hold. A kataszteri tiszta jövedelem a megalakulás után 20 évvel volt 2,007,773 P, 1928-ban pedig 3,574,523 P. A kataszteri tiszta jövedelem emelkedése 1,566,750 P. Ha a birtok értékét a kataszteri tiszta jövedelem ötvenszeresére tesszük, úgy 1870. év óta az árterület értéke 78,337,500 P-vel emelkedett. Ha az értékemelkedést a szabályozás kezdetétől számítjuk, úgy az meghaladja a 100 miihó (egyszázmillió) P-t. Az érték- növekedés részben az ármentesítés, részben a belvízmentesítés eredménye. A társulat még be sem fejezte az ármentesítést, midőn 1895. évben az intenzív belvízrendezéshez hozzáfogott. A Berettyó és a Körösök árvizein kívül, a jobbparti árterületre a Hortobágy vízgyűjtőjén, az Alsó-nyírvidéken és az Érmelléken össze- gyülemlett vizek törtek be, a balparti árterületre pedig a Kiskörös és az Ölyvös vize. Magán az árterületen is jelentékeny belvizek keletkeztek a Sárréti csatorna mentén a Siskás vízvidéken és a Hamvas környékén. A belvíz ártér maga 227,400 kát. hold. A kártékony külvizek és belvizek levezetésére a társulat 985-29 kilométer hosszú csatornát és 6 nagyobb, 3 kisebb szivattyútelepet épített. A társulat 1928. év végéig ármentesítésre 10,704,462 P-t, belvízrendezésre 6,542,926 P-t, összesen 17,274,388 P-t fordított. Az ármentesítés és a belvízrendezés következtében nagy arányban növekedett a szántóföld (76,977 kát. holddal), viszont fogyott a vizes rét, legelő és a terméketlen terület és csaknem egészen eltűnt a nádas. Szabályozás előtt igen kevés erdő volt, újabban az erdők telepítése megindult. Mentesítés előtt az ártérben körülbelül 70,000 kát. hold szikes területen volt; változása nincsen pontosan megállapítva. Mezőgazdaságilag ki nem használt terület volt 37,345 kát. hold, jelenleg csak 18,340 kát. hold van. A társulat megalakulása előtt a Berettyó völgyében (hozzászámítva Karcag, Kisújszállás lapos területeit) 80,000 kát. hold mocsaras terület kigőzölgése az emberek és állatok egészségére káros volt. A hideglelés állandóan gyötörte az embereket, gyakoriak voltak a járványos betegségek. A teméntelen szúnyog, légy, roppant rajokban támadta meg az állatokat és hurcolta széjjel a betegségek bacillusait. A vizes réteken a juhokat a métely pusztította. A bögölyök vérszomjas serege megtámadta a legelő marhát. Ma ezek az ősi állapotok lényegesen megváltoztak, megjavultak. Mentesítés előtt a lápok és mocsarak között nem voltak járható utak. Az emberek csak csónakon és tutajon közlekedtek. A jószágot csak nagy kerülővel tudták egyik községből a másikba áthajtani. Mentesítés után a mocsaras területen egyenes utakat hasítottak ki, amelyek nagy részét ma már kővel burkolták. Mentesítés előtt gyér volt a népesség, kevés volt a lakóház. A népesség 1890-ben 128,074, 1920-ban pedig már 151,361 főnyi volt. Új község is alakult: Bucsatelep 3700 lakossal, Pusztaecsegen pedig még egy nagyobb van alakulóban. A mentesítés után a községek határait tagosították. A tagosított földeken sok tanya épült. A földbirtokreform és a házhelyek kiosztása szintén gyarapítani fogja a lakosság számát. Szabályozás előtt mindössze egy kövesút (a debrecen—nagyváradi állami út) szelte át 30-3 km hosszúságban az árterületet. A köves út szaporodása a régi állapothoz képest körülbelül 250 km.
