Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
54 A társulat ártere nem összefüggő terület, hanem nagyszámú, különálló medence alkotja. Ezeket a nyíri homokbuckák, gerincek ölelik körül. A szabályozás előtt ezeket a medencéket többnyire állandóan víz borította s tartós szárazság idején is csak egy részük vált átmenetileg használhatóvá. Már 1806-ban és a következő években készültek közerővel úgynevezett „vármegyei árkok“, amelyek az általános lejtés irányában, délről-észak felé haladva, az egyes különálló medencéket összekötötték. E vármegyei árkokon a Nyírvidéki vizei a Rétközre folytak és ott időnként nagy elöntéseket okoztak. A felsőszabolcsi társulat 1846-ban megalakulván, az ötvenes évek vége felé mozgalmat indított a Nyírvidék vizeinek a Tiszába való elvezetése érdekében. Ez a kísérlet azonban a nyírvidéki érdekeltek passzív magatartása folytán nem vezetett sikerre. A hatvanas évek elején a felsőszabolcsi társulat az akkor fennállott helytartóságnak figyelmét a meglevő állapotokra felhíván, annak eredményeként egy terv készült, amely szerint a Nyírvidék északfelé tartó vízfolyásai egy, a tiszai ártér szélén haladó öv-csatornával lettek volna összefogva és a Tiszába vezetve. A csatorna építése meg is kezdődött, de részben az építésnél felmerült akadályok, részben az akkori száraz évek hatása alatt nem fejezték be. A hetvenes évek elején fellépett nedves esztendők alatt azonban a kérdés ismét napirendre került és akkor 1875-ben a helyzet tarthatatlanságára való tekintettel a miniszter kormánybiztost küldött ki. Az érdekeltség 1876-ban föltételesen társulattá alakult, de a végleges megalakulás csak 1879-ben történt meg. Az általános szabályozási tervezet értelmében a munkálatokhoz mindazok az érdekeltek bevonandók voltak, akik abból hasznot húznak és így bevonandó volt a Felsőszabolcsi társulat is, mely a Nyírvidék vízfolyásai által való elöntéseknek volt kitéve. Ezért a főgyűjtőcsatornát: a „Lónyay“- csatornát a Felsőszabolcsi társulat építette meg, a Nyírvíz társulat pedig a csatorna építési és fenntartási költségeihez 250,000 forinttal járult hozzá. A Nyírvíz társulat kormánybiztos vezetése alatt megépítette a Nyírvidék vizeit a főcsatornába vezető 93'1 km hosszú csatornahálózatot. A munkák befejezése után a társulat autonómiáját visszakapta és ügyeit a tisztviselői karral együtt a 12 tagból álló választmány végzi. A társulat székhelye : Nyíregyháza. A társulat közigazgatásilag Szabolcs megye, műszaki szempontból pedig a sátoraljaújhelyi m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt áll. A társulat megalakulása előtt az ártér állott: 5,381 kát. hold szántóból 7,223 ,, ,, jó rétből 9,966 „ ,, sásos kaszálóból 1,638 ,, ,, nádasból 30,524 „ ,, vízállás és mocsárból Összes területe.... 54,732 kát. hold. Jelenleg van : Szántó................................................................ 35,434 kát. hold Rét .................................................................... 16,520 „ Legelő................................................................ 5,022 „
