Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
37 A társulat megalakulása előtt terméketlen volt az összterületnek 24%-a, jelenleg csak 2%-a. Szikes a területen nem volt és nincs is. A belvíztől mentesített terület az utak és vasutak nélkül: Szántó................................................................ 32,000 kát. hold Rét .................................................................... 4,800 „ Legelő................................................................ 2,000 „ „ Összesen .......... 38,800 kát. hold. A társulat megalakulása előtt minden nagyobb árvíz majdnem az egész területet elöntötte. Mentesítés után három ízben volt árvízi elöntés és pedig az 1873, 1876 és 1877 években 3000, 10,000 és 4000 kát. hold kerülvén elöntés alá. 1877 év óta elöntés egyszer sem volt. Ez a háromszori elöntés a töltések kezdetlegessége s alacsonysága következtében történt. Mezőgazdaságilag ki nem használható terület (mocsaras, vízállásos stb.) volt azelőtt 9600, jelenleg csak 1680 kát. hold (beleszámítva a csatornákat és utakat is). A társulat befektetett 1928 év végéig 4,150,000 P.-t. Az annakelőtte járványos malária, mely a lakosságot minden áradásos időben megtizedelte, teljesen megszűnt, nyoma sincs. A mentesített területen az ingoványok helyén vasutak, országutak, megyei és községi utak épültek. A mentesített terület óriási mértékben benépesült, valóságos tanyarendszerek épültek ki, a magas helyen lakók levonultak ártéri birtokaikra, szállásokat építvén maguknak, s ott is laknak. Az ármentesítés és lecsapolás nélkül a mai út- és vasúthálózat nem épülhetett volna ki. A társulat létesítésében és vezetésében a legtöbbet tett Horváth Lipót, Lej- tényi György kormánybiztos, Ellmann Miklós, Szigeth Gábor és Tóth Károly. 11. Margittaszigeti Ármentesítő és Bélvízlevezető Társulat. Pest és Bács megyék határában Baja és Bezdán közt a fő Dunaág és a bács- megyei magaslatok közelében végighúzódó baracskai Dunaág között fekszik az úgynevezett Margittasziget, amely a Duna árvizei által gyakorta elöntve, elhagyott, lakatlan erdős, nádas terület volt. ; tejp Hasonlóképen elöntéseknek volt kitéve a baracskai Dunaág balpartján a Dunaág és a bácsmegyei magaslatok között fekvő terület is és csak egy kis része, északon a legmagasabb helyre települt Szeremle pestmegyei község határában volt rendes művelés alatt. Ezen a bajon segítendő, az egyes községek és uradalmak kisebbméretű, összefüggésnélküli töltéseket építettek, hogy ezáltal egyes magasabb fekvésű és művelés alá vett területük termését az elöntések kártételei ellen biztosítsák. Később ezeket az apróbb töltéseket egy Bajától Bezdánig húzódó összefüggő töltésvonallá egészítették ki és pedig akkor, amidőn a Ferenc-csatorna részvénytársaság a baracskai Dunaágnak tápcsatornává való átalakíthatása érdekében 1870-ben engedélyt nyert arra, hogy ezt az ágát felső torkolatánál elzárhassa. A szigeti birtokosok ekkor régi töltéseiket összekötötték egyrészt ezzel a zárógáttal, másrészt a Dunamentén haladó töltést a sziget alsó végén a bezdáni úttal. Ezáltal
