Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
31 hold. Belvíztől mentesített terület 60,000 kát. hold. 1872. évig a társulat megalakulásáig minden 10 évben átlag 28 árvízi elöntés volt; 1872—1892-ig pedig tíz, 1892-től a mai napig egy sem. A társulat által befektetett összeg 1928. év végéig 4,509,694 P. Mezőgazdaságilag ki nem használt terület 5400 kát. hold. Kalocsa és környéke a lecsapolás előtt maláriás volt, amihez csupán a bennszülöttek asszimilálódtak. Idegen letelepedőnek, vagy a tanuló ifjúságnak 1—2 évre volt szüksége, míg a klímát megszokta. Mintegy két évtizede azonban nyoma sincs a mocsárláznak s a vidék teljesen egészséges. A közlekedési viszonyok rendkívül mértékben javultak. Alig két évtizeddel ezelőtt a tavaszi belvizek még számos közdűlő utat, sőt helyenként törvényhatósági utat is elöntöttek. Ma már a közlekedés az ártér minden pontján, még a dülőutakon is zavartalan. Kalocsa környékén a szállás-rendszer az uralkodó. Ármentesítés és lecsapolás előtt a gyakori nagy kiterjedésű belvizek miatt a községektől távoleső földek magaslatain házcsoportok, ú. n. szállások keletkeztek. Az utolsó években azonban, ahol a lecsapolás már elkészült és az ártér tagosítva lett, a tanyarendszer kezd erősen fejlődni. Az utóbbi 5 év alatt 4 község határában épültek tanyák. Az útépítés óriási fejlődést mutat. A legutóbbi években mintegy 60 km műút készült. Az ártérben levő egyetlen vasúti vonal a kiskörös—kalocsai, a lecsapolás után épült. A társulat érdekében a legtöbbet munkálkodott dr. Haynald Lajos bíboros érsek, Gajáry Ödön, Szabály Antal, Kolecsányi Endre, Husszy István és Szabóky Jenő. 8. Pestvármegyei Dunavölgy-lecsapoló és Öntöző Társulat. Célja és feladata : Pest vármegyében, Alsónémedi északi határától a Sárközi Ármentesítő Társulat északi demarkacionális vonaláig elterülő 123,000 kát. holdnyi terület belvizeinek lecsapolása. Az érdekelt birtokosság és illetékes hatóságok még a múlt század elején érezték szükségét a pestmegyei Duna völgyében elterülő mocsarak lecsapolásának. Később, az ötvenes években tervek is készültek erre. Nevezetesen az akkori kormánymegbízásból Kiasz Márton mérnök készített egy tervet a Soroksártól Bajáig terjedő mocsaras területek lecsapolására és ármentesítésére, amiből azonban csak az ármentesítés valósult meg, a belvizek lecsapolása pedig elmaradt. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején jelentkezett magas talajvizek hatása alatt megindult mozgalom eredményeképen a földmívelésügyi minisztérium a budapesti kultúrmérnöki hivatal által készíttetett tervet a Dunavölgy felső részének ú. n. Szittyó-ér környékének lecsapolására. Eme terv szerint mintegy 75,000 kát. holdnyi terület lett volna lecsapolva és a főcsatorna Soltnál a Dunába vezetve. A rákövetkezett száraz időjárás hatása következtében azonban ez is a Klasz- féle terv sorsára jutott. Végre 1898-ban ugyancsak a budapesti kultúrmérnöki hivatal egy egységes lecsapolási tervet dolgozott ki, az egész Dunavölgy hosszában lévő mocsaras területek vizének bármely dunavízállásnál szabadon való lebocsátására. E terv alapján a társulattá alakulás iránti mozgalom újból megindult és sok tárgyalás után 1909. évi május 17-én a vízjogi törvény rendelkezései szerint megalakult a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat
