Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
I. Duna völgyi társulatok
23 3. Rábaszabályozó-Tdrsulat. A Rába, nemkülönben a vízrendszeréhez tartozó Rábca és Marcal folyók szabályozása, a Rábán és ennek Kisrába nevű kiágazásán levő malmok rendezése, a Fertő kiszárítása már több évszázad óta foglalkoztatta az érdekelt birtokosokat és törvényhatóságokat. Különösen sok egyezkedés és vitatkozás tárgya volt, hogy a Rába nagyvizei megosztassanak-e a két ágban és mily módon ? Mert az érdekeltségek a nagyrészben a Rába völgyében meglévő vízbajok okát a vízosztó és azzal kapcsolatos duzzasztó műben keresték. Vas és Sopron vármegye 1801-ben e művek méreteire nézve megállapodásra jutott. Azonban mivel 1827-ben az árvíz azokat elsodorta és Sopron megye az újjáépítést az egyezségtől eltérő módon foganatosította, Vas, Győr és Sopron megyék csak hosszú idő múlva, 1868-ban jutottak ismét ideiglenes megállapodásra a vízművek méretei tekintetében, a kisrábatoroki zsilip és duzzasztóművek végleges rendezését a Rába-folyó szabályozásától tévén függővé. Időközben a marcalvölgyi érdekeltség 1859-ben megalakította a Marcal- szabályozó társulatot és abba Győr megye érdekeltjeit is bevonni kívánta. A győr- megyeiek azonban a Marcal szabályozását a Rába szabályozása nélkül Győr vármegyére nézve hasznosnak nem tartották. így ennek az érdekeltség bevonása és vele a Marcal alsó, győrmegyei szakaszának rendezése ebben az időben keresztülvihető nem volt. 1870-ben Győr, Moson, Sopron és Vas vármegyék és Győr szab. kir. város érdekeltjei tárgyaltak, hogy a Rába és mellékfolyóinak szabályozása megindítható legyen. Az érdekeltség ekkor a szabályozást szükségesnek mondván ki, felkérte a közmunka és közlekedési minisztert a tervek elkészítésére. A Rábca szabályozására és a Fertő kiszárítására vonatkozó terveket még ugyanezen év őszén az érdekeltek elé terjesztették, de az érdekeltek azokat nem fogadták el, illetőleg határozatukat függőben tartották. Végre 1873-ban elkészült az egész vízrendszer vízrendezési munkáira vonatkozó tervezet is. Azok alapján az érdekeltség Győrött még ugyanazon év őszén „Rábaszabályozó-társulat“ néven társulattá alakult. A következő években a társulat szervezkedett, s 23 malmot részint megegyezés alapján, részint a törvényhatóságok segítségével eltávolított, az ártérfejlesztést megindította, a terveket választott mérnökével átdolgoztatta. 1875-ben a Marcalszabályozó társulat és Győr vármegye területén a Rába és Rábca közötti vidék mentesítésére régebben alakult „Tóközi védgáttársulatot“ magába olvasztotta. A Rábán fennálló malmok nagy költsége, a társulati tisztviselők fizetése, az ártérfejlesztés költségei azonban oly nagy terheket róttak az érdekeltségre, hogy amikor 1879-ben az átdolgozott terveket a közgyűlésen bemutatták, azt nem fogadták el. Ezért a társulat autonómiáját fel kellett függeszteni és miniszteri biztos kiküldése vált szükségessé. A kormány a nagy költségekre való tekintettel (12 millió forint) nem kívánta a terveknek egészben való kivitelét s egyelőre elégségesnek tartotta a művelés alatt álló területeknek az árvízelöntéstől való mentesítését. A terveket tehát erre való tekintettel újból át kellett dolgozni. Miután azonban az érdekeltség még ezt a terhet sem bírta meg, a munkálatok végrehajtására kormányintézkedésre volt szükség. Az 1885. évi XV. t.-c. felhatalmazta a közmunka és közlekedési minisztert, hogy a redukált munkákat 6 év alatt hajtsa végre. A t. c. megállapította az érdekeltség hozzájárulását is. A munkálatok ezen az alapon meg is indultak és 1885—95 években be is fejeztettek.
