Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
117 oldalán lévő magasabb hegységek már elvonják a keletkezhető csapadék nagy részét és minél inkább keletre megyünk, minél inkább ellaposodnak a dombok, annál inkább csökkenik a csapadék. Ezt a magatartást mutatják az átlagok, a helyi minimumok és a helyi maximumok is. Hogy pedig a Duna jobbpartján a helyi maximumok valamivel magasabbak, mint a tó keleti vízgyűjtőjében, annak egyszerű oka az ottan valamivel gyakoribb instabilitásos esőkben keresendő. Ebből világosan megérthető, hogy hiába volna az Alföld egy tenger, az ottan a csapadék növelésére egyáltalában nem vezetne. Annál kevésbbé lehet erre a még olyan kiterjedt öntözések révén számítani. Ha pedig ez így van, akkor annál kevésbbé lehet arról beszélni, hogy a korábban kiömlött és hatalmas területeket víz alá borító, víz alatt tartó árvizek és a belvizek az Alföld csapadékára valaha is befolyással lehettek volna. így a kiáradások megakadályozása és a belvizek levezetése egyáltalában nincsen befolyással az ottani csapadékviszonyokra. Hogy egyébként az öntözések mennyire nem teremtik meg a csapadékokat, — mivel nálunk a külföldi példák döntőbbek a magyaroknál — arra felemlíthető két igen jellegzetes idegen példa is. Az Ibériai-félsziget nyakában, a francia területeket határoló Pireneusoktól délre mintegy 100 km-re fekszik Spanyolország Arragonia tartományának fővárosa : Huesca. Távolsága a cantabriai és a Földközi-tengertől egyformán mintegy 200—200 kilométer. Hozzátehető ehhez, hogy Huesca egyike a mórok kora óta igen intenzíven öntözött vidékeknek. Ottan az évi csapadékátlag mégis csak 492 mm, tehát kisebb, mint Magyarország legszegényebb csapadékú vidékéé. Hasonlóan Kisázsia keleti harmadában lévő Ersindzsán vidékén, ahol már sokkal több mint 1000 éve állandóan öntöznek, az évi csapadékátlag dr. Béthly Antal szerint 200 mm körül van. Az eddigiekben, azt hiszem, megfeleltem a vádak túlnyomó részére és nem marad más hátra, mint az erdőknek az alföldi csapadékra való hatását megbeszélni. Itt is előre kell bocsátanom, hogy biz az a feltevés, hogy az erdők a csapadék növekedésére vezetnének, hiú ábránd, aminek egyáltalában semmi alapja nincsen. Olvastunk egy előadásról, amely szerint az Alföld beerdősítése évi 200 mm-rel, tehát igen tekintélyes mennyiséggel növelné meg az ottani csapadékot, a felolvasó ugyanis az erdőknek évi páraszaporítását 200 mm-re becsüli és azt véli, hogy azok majd ottan is fognak leesni. A dolog tehát úgy van beállítva, hogyha meglesz a nagy párolgás, a párák ott helyben felemelkednek a magasba, s ha kellő mennyiségben összegyűltek, ugyancsak helyben le is esnek. Az előadó egyszerűen megfeledkezett a szelekről, arról hogy a csapadék nem a párolgás helyén, hanem attól sokszor igen-igen messze hullik le. Ha ez másként volna, a meleg vidékek tengerein különösen nyári időben állandó záporoknak kellene lenniök. Az előadottak szerint a tengereken csakis frontális esőkről lehet szó, mert azok vize nem melegszik fel annyira, hogy instabilitásos esők keletkezhetnének rajtuk és egyben nem arra- valók, illetve arra nem alkalmasak, hogy orografikus esők boríthassák be azokat. Az köztudomású, hogy az erdők felett a levegő valamivel hűvösebb, mint a más kultúrával borított vagy éppen kultúranélküli talajok felett. Ez a körülmény tehát nem kedvez az instabilitásos esők keletkezésének. De mert az Alföld sík, az ottani erdőknek nem lehet befolyásuk az orografikus esőkre sem, mert ottan az ilyenekre vezető domborzati viszonyok hiányzanak.
