Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
113 kellő páramennyiség a levegőben és a páráknak a magas légrétegekbe való felemelkedése. A páráknak a magas rétegekbe való felemelkedéséhez pedig az szükséges, hogy valamiféle okból felfelé törekvő légáramlások jöjjenek létre. Ezeknek közelebbi vizsgálata egyben megadja a tudományosan megkülönböztethető háromféle eső magyarázatát is. A vizsgálat érdekében egy bizonyára közismert dolgot kell előre bocsátanom, nevezetesen azt, hogy a levegő a föld felületén, vagy akár a tengerek felett mindig melegebb, mint a magasabban fekvő rétegekben. A levegő felfelé haladva bizonyos törvényszerűséget követve, fokozatosan hidegebb és hidegebb lesz. Mellőzve most már a teljesen stabil és normális állapot vázolását, könnyen megérthető, ha a levegő alul túlságosan felmelegedik, ottan nem maradhat meg, hanem a magasba emelkedik. Ha alul a felmelegedés ilyen magasfokú, a felmelegedett terület pedig elég nagy, akkor a levegő felemelkedése hevesen megy végbe, annak mértéke nagy, tehát a felsodort párák igen hideg rétegekben kerülnek és így megered az eső. Az eső keletkezésének oka tehát az, hogy a levegő állapota instabillá lett s ezért az így keletkezett esőt instabilitásos esőnek nevezik. Ezek a néha igen nagy csapadékot adó, legtöbbször zivataros záporok, amik általában csak helyi jellegűek. Időszakuk a meleg nyár, keletkezésük helye pedig a felmelegedő sík vagy dombos talaj, hegyes vidéken pedig az erőteljes felmelegedéseket lehetővé tevő sziklák. Az ilyen záporok adta csapadék nagysága nem ritkán eléri, sőt túl is haladja a 60 mm-t. A csapadék által beborított terület pedig általában korlátolt kiterjedésű és alakja körszerű, elliptikus vagy ovális. Néha a csapadék elég messzire elhúzódik. A felfelé törekvő légáramlás pedig általában nem függélyesen emelkedik fel, hanem az instabilitásos levegőállapottól függetlenül mindig meglévő szelek azt szélirányban elhajlítják. Ebből kifolyólag a keletkezett esőnek nem kell szükségszerűen a túlzott felmelegedés helyén, vagy annak közvetlen közelében leesnie, hanem az továbbra is elmehet. Az is könnyen megérthető — és ez áll mindenféle fajta esőre —, hogy bármilyen gazdag esőtartalmú felhő sem ad számbavehető csapadékmennyiséget, ha a lehullott párát alulról nem pótolják a felfelé törekvő légáramlatok és nem újítják meg újból és újból a felhő tartalmát. Ha a túlzott felmelegedés olyan talajon következik be, ahol a párolgás aránylag csekély, akkor lokálisan csupán a felfelé irányuló légmozgás jelentkezik, ami pedig mindig együttjár bizonyos erőteljes turbulenciával is. Ez az oka annak, hogy a repülők különösen meleg, nyári időben annyira gondosan elkerülik a Hortobágyot. Az előadottak adják egyben annak magyarázatát is, miért vannak hegyes, sőt magas hegységű sziklás vidékeken nyáron olyan gyakran hirtelenül és meglepetésszerűen jelentkező záporok, amik a túristákat annyiszor hozzák zavarba, esetleg igen kellemetlen helyzetbe. A másik esőtípus a frontális esőké. Képzeljük el például, hogy Franciaország felett hidegebb, Besszarábia és környéke felett pedig melegebb légréteg van, s hogy ezt a kétféle természetű levegőt a légáramlatok egymás felé hajtják. Ezek valahol találkoznak. A találkozás helye a kétféle időjárás frontja. A tovább lejátszódó események most már attól függenek, melyik természetű levegő mozog gyorsabban a másik felé. Ha a hideg levegő siet jobban, az mintegy alája bújik a melegebbnek, azt a magasba emeli. Fordított esetben a meleg levegő pedig mindegy hátára mászik a hidegnek. Mindkét eset Csonkamagyarország ármentesítő társulatainak ismertetése. 8
