Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

Maga a szervezet erősen hasonlít az 1788-ban felállított Építési Igazgatósághoz, melyet nyilvánvalóan a Duna-szabályozási ügyek intézésére korábban kialakult szerv újjászervezésével hoztak létre. Ennek egyik osztálya lett a Hajózási Igazgatóság. A budai központi igazgatóság személyzete egy igazgatóból, egy igazgatósegédből, három segédből, öt rajzolóból és egy segédszemélyzetből állott. A kerületi igazgatóságok száma általában 10—12 volt. (Székhelyük és kerületi beosztásuk meglehetősen változó volt.) 1788-ban a következő tíz kerület működött: a temesi, nagyváradi, bácsi, pécsi, kassai, besztercebányai, munkácsi, nyitrai, horvátországi és fiumei. A kerületi igazgatókon kívül, mintegy 35 mérnök működött a különböző megyékben.

A korábbi kamarai mérnöki állások azonban a jelek szerint, a kamarai uradalmak, az erdőkamarák, sókamara belső műszaki feladatainak és a kataszteri felmérés ellátása érdekében az Építési Igazgatóság felállítása után is fennmaradtak, bár — mivel munkakörük egy részét, a vízrajzi térképezést és a folyószabályozást kivették a kezükből — számuk talán csökkent. Mindenesetre tudomásunk van a kamarai mérnöki testület létszámának korlátozására, sőt az egész megszüntetésére vonatkozó törekvésekről, s a fenntartására vonatkozó küzdelemről,100 valamint arról is, hogy számos építési igazgatósági mérnök egyben a kerületi kamarai igazgatóság mérnöke volt.

A vízügyi igazgatás szervezetének, az egyes szervek munkakörének kialakulása még ma sem tekinthető tisztázottnak. Erre vonatkozó ismereteink hiányosak, sőt némileg ellentmondók.

Vízi munkálatokkal az idők folyamán a következő szervek foglalkoztak; 1. A vármegyék, de kezdetben csupán az uralkodó vagy a rendek által kiküldött biztosok felügyelete alatt 1618-tól, és nem mint a szakirodalomban elterjedt, 1772-től; (a »megyei mérnökök« működéséről azonban csak a XVIII. század első felétől tudunk). 2. A magyar kamara, illetve a kerületi tiszttartóságok -— utóbb igazgatóságok — mérnökei. 3. A Duna- szabályozás ügyének intézésével megbízott ’ testület, a hajózási osztállyal, illetve a Hajózási Igazgatósággal együtt, melyből 1788-ban az Építési Igazgatóság kifejlődött. (Ez azonban eredményes munkát csak 1815-től tudott végezni, amikor József nádor a só árának felemelésével — az egész országot érintő fogyasztási adóval — anyagi fedezetet tejemtett munkája számára.) 4. A társulatok, melyek közül az elsőt talán Kiss József és Gábor hozta létre 1792-ben. (A Ferenc-csatornai királyi szabad hajózási társaság.) A második a Sárvízi Nádor-csatorna társulat volt, mely eredmé9G