Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

úrnak jogában állt az irtásföldet más majorsági földdel elcserélnie — ami lehetővé tette számára azt, hogy a parasztságot az újonnan feltört, termékeny irtásföldekről — értéktelenebb pusztákra, kiélt földekre szorítsa.

Mindezek ellenére az irtásföldek társadalmi jelentősége igen nagy volt. Éspedig nemcsak azért, mert nagy tömegeknek biztosította a megélhetését: »Hazánkban sok ezer háznép egyedül irtásokból veszi élelmét. Vannak vidékek, amelyeken irtáson kívül a jobbágynak úgyszólván semmi birtoka nincs«... mondotta Deák Ferenc az országgyűlésen 1833. aug. 1-én, az irtványok visszaváltásáról szóló törvény tárgyalásakor;143 —- hanem azért is, mert a jobbágynak, mint szabad bérlőnek, ezen az úton lehetett kitörnie a rendiség korlátái közül és megindulnia a polgárosodás felé vezető úton.

(A peremvidékeken és a hegyvidékeken »irtásföldek« alatt természetesen elsősorban erdőirtások értendők. Ezek kiterjesztése azonban a mezőgazdaság fejlődése szempontjából korántsem tekinthető az alföldi parasztság úttörő munkájával egyenértékűnek.)

Egyébként a vízrendezésekkel kapcsolatban a XVIII. századból sokkal több terv — vagy annak híre — maradt ránk, mint amennyi munkát valóban végrehajtottak. Időrendben a legelső ismert munkák a Vágón végzett mederrendezési és vontatóútépítési munkálatok (1724). A Felső-Duna mentén ebben a korban is folytak a helyi töltésépítések. Pl. az oroszvári, korábban két szakaszban épült töltést egy kőgáttal összekötve egy egységes, 4,4 km hosszú védővonalat alakítottak ki. Tudomásunk van a Pest megyei Duna-völgy területén a XVIII. sz. második felében épült, 1782-ben már meglévő gátakról és a Böhm Ferenc tervei szerint készített Tolna megyei tolna—bátai töltésszakaszról is. Ezek szoros összefüggésben voltak Böhm kiváló és már nagyszabású Sárvíz-szabályozási terveivel, melyből azonban csak a csatorna felső, 28,95 km hosszú szakasza készült el (1776—84). Hazánkban itt alkalmaztak lecsapolásoknál első ízben »külvíz- csatornát«. A munkálatok azonban anyagi nehézségek miatt abbamaradtak — noha ebben az időben végrehajtásukra általában a vármegyék ingyen munkaerejét vették igénybe •—, s karbantartás hiányában a megépült szakasz is feliszapolódott. Az egész munkából lényegében csak egy életrevaló terv és alapelv maradt, melyet tovább fejlesztve végezte el csaknem egy félévszázaddal később Beszédes József a nagysikerű Sárvíz-, Kapos- és Sió-völgyi vízrendezési munkálatait (1825).144

86