Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

Hasonlóképpen hiányoztak a vízrendezési munkálatok szervezeti feltételei. A vármegyerendszer decentralizáltságánál fogva már eleve alkalmatlan volt az ilyen nagyobb szabású munkák végrehajtására; az idegen érdekek képviselőjeként megjelenő központi igazgatás és a minden gazdasági intézkedésben ellenséges megnyilvánulást kereső, kiváltságait, előjogait féltő nemzetinemesi vármegyék harca pedig eleve lehetetlenné tette mindenféle munka megkezdését, sőt előkészítését, tervezését is. Ez a központi igazgatás II. József alatt épült ki annyira, hogy a haladó szellemű, felvilágosult uralkodó irányításával valóban eredményes munkát tudott volna végezni e téren is, azonban halála után minden eredményét elsöpörte a nemesi ellenállás és a francia forradalomtól megrémült, az idejétmúlt rendszer konzerválásában menedéket kereső reakció. Csak jóval később, a nemzeti öntudatra ébredés szellemi légkörében, s nem utolsó sorban a napóleoni háborúk konjunktúráját követő gazdasági válság hatására értek meg az egységes és tervszerű munka végrehajtására képes szervezeti-társulási forma kialakulásának előfeltételei. (Pl. a Nádor-csatorna Társulat 1810, Széchenyi Tiszavölgyi Társulata 1846.)

A XVIII. század gazdasági helyzetéről szóló fejezet elején már utaltam arra, hogy a XVIII. századot — az irodalomban eddig elterjedt felfogással ellentétben — csak bizonyos szempontból lehet a magyar vízimunkálatok kezdeteinek tekinteni. Nemcsak azért, mert eddigi hézagos ismereteinkből megállapíthatóan már korábban is jelentős méretű vízhasznosítási, sőt vízrendezési munkák folytak hazánkban, hanem azért is, mert ezek mellett a XVIII. századi munkálatok méretei szerte az országban nemigen mondhatók jelentékenyeknek. A Bánságban végrehajtott munkálatok, melyekhez a magyarságnak úgyszólván semmi köze nem volt (hiszen magyarellenes célok szolgálatában állottak), aligha minősíthetők a magyar vízépítés első nagy eredményeinek.

Ami a XVIII. századot mégis döntő jelentőségűvé teszi a magyar vízépítés történetében, az nem a vízimunkák végrehajtása, hanem a feladatokra való felkészülés, a XIX. század munkájának előkészítése: a tudományos kartográfia megteremtése,

egy magas műszaki felkészültségű főid- és vízmérő mérnökgárda kinevelése előbb a gyakorlatban, majd az egyetemi színvonalú Mérnöki Intézetben, végül pedig az első kísérletek a vízrendezések központi irányítására alkalmas szervezet kiépítésére.

84