Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon
is színesebb északi és középső vidékétől a déli részek gyarmati jellegű mezőgazdasági településeinek, mérnöki alaprajzú falvainak tája. Itt az egyszintű öntéstalajon a nagyüzemi búza- és kukoricatermelés uralkodik. Ez az osztrák telepítési hatóságok által anyagiakkal, munkával bőven támogatott terület emelkedett legelőször a korszerű mezőgazdálkodás szintjére. Az északabbra fekvő részek mezőgazdasága lassabban fejlődött, de változatosabb és az adottságokat sokoldalúbban hasznosító mezőgazdaság lett. Az uralkodó termelési ág a XVIII. század folyamán még a marhatartás volt, de fokozatosan visszahódította régi területeit a mezőgazdaság is, mely a török kor legelőváltó gazdálkodása után ekkorra visszatért (a most már korszerűbb formájú) hármas vetésforgóra. Ugyanekkor kezdtek kialakulni a különböző növénytermelési tájak is: Szeged paprikája, Makó hagymája már a XVIII. század végén megjelenik, s ugyanúgy a Kecskemét környéki gyümölcsösök és szőlők. Hasonlóképpen a XVIII—XIX. század fordulóján válik a Nyírség homokja is jellegzetes burgonyatermő tájjá (bár ezt a XVIII. század második felének német telepesei Dél-Dunántúlon és a Temesi bánságban terjesztették el) és Heves az ugyancsak a törökök által behozott dohány kerületévé. A XVIII. század végén II. József a rizskultúra felújítását is megkísérli a Temesközben.138 X. A XVIII. század vízimukálatai Magyarországon A XVIII. század elején úgyszólván magától értetődő volt, hogy az ország »újjáépítésének«, gazdasági újjászervezésének egyik legdöntőbb kérdése'* ia török időkben elvadult vízviszonyok rendezése. Ezért készíttettek a Rákócziak a XVII—XVIII. század fordulóján holland és III. Károly utóbb belga mérnökökké^ (1722) csatornaépítési és vízszabályozási terveket, s ezért foglalkozott az országgyűlés, törvényhozás ismételten a vízrendezések kérdésével. A sokat emlegetett 1723. évi XV. és CXX. te. például arra utasította a helytartótanácsot, hogy terveket dolgoztasson ki a folyók hajózhatóvá tételére és csatornák építésére ■— az ország közgazdasági állapotának fejlesztése érdekében. Így a XVIII. sz. első felétől kezdve egész sora készült vízrendezési-csatornaépítési terveknek, melyek azonban nem valósultak meg. A legelső ismert magyar csatornaterv a tiszántúli csatorna terve volt, melyet Ter- nyei József és Lippert Gábor készített 1727-ben, nyilvánvalóan az említett utasítás hatására.138 82 *
