Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete
ágai által alkotott hatalmas szigetek, melyeken Tass, Solt és ölle települtek. Emellett a vezéri törzs nemzetségeinek szálláshelyei hosszú sorban követték egymást a Buda—balatoni törésvonal mentén levő vizekben, forrásokban gazdag területen, Veszprémtől a Mátráig. Mindkét településcsoport kialakulásában nyilvánvalóan döntő szerepe volt a vízellátottságnak és a víznek; részben közvetlenül, részben közvetve; a víz kedvező jelenléte folytán kialakult növényföldrajzi és talajtani adottságok révén. Mint minden törzs szálláshelye, ez is ligeterdő övezetben: a vegyes lomberdők fekete talajának és a mezőségek sötétbarna talajának határvonala' körül feküdt. Hasonlóképpen jellemezhetjük a fejedelmi törzs szálláshelyét gyűrű alakban körülölelő csaknem valamennyi törzs szálláshelyét is. Nevezetesen a nyugati kaput őrző Lél törzsének központi szálláshelye a csallóközi sziget délkeleti csúcsán levő Lél település volt. Ez a vizektől behálózott védett terület — a gazdasági élet honfoglaláskori szintjén — még vándorló medreivel, árvizeivel is alkalmas volt a letelepedésre, hiszen a magasabb törmelékkúpon már az állandó téli szállás számára is volt hely. Utóbb pedig a törmelékkúp természetes növekedésével, f eltöltő dósé vei, majd pedig a sziget termékenysége miatt érdemesnek mutatkozó vízrendezési árvédelmi munkákkal egyre növekedett a mezőgazdaság területe is.65 A Dunántúl délnyugati részét megszálló Horkák törzsének06 központi szálláshelye a Zala és a Balaton mocsárvidékének szigetein volt. Botond törzse a Dráva és a Duna szögét és a Szerémséget szállta meg. (A hét magyar törzs közül tehát négynek a szálláshelye a régi Pannónia változatos és magasabb mezőgazdasági kultúrájú tájára esett. A központi szálláshely itt is a Duna szigetein volt.) A vezéri törzs után a leghatalmasabb törzs — a Gyulák törzse — az ország másik legkedvezőbb természeti adottságokkal rendelkező vidékét, a Maros mellékét foglalta el, központi szálláshelye a már említett Marosvár szintén szigeten feküdt, a Maros deltaszerűen szétterülő ágai között, az egész törzs pedig a Maros rendkívül termékeny törmelékkúpját szállta meg, de voltak szállásai a Maros völgyének felsőbb szakaszain is. Természetszerű, hogy a honfoglaló törzsek második legfőbb települési területe a Tisza és mellékfolyóinak partja lett. Annál különösebb azonban, hogy' a régi nomád birodalmak és főleg" a hun birodalom központja, Attila szálláshelye, a mai Nagy- Kunság és a Hortobágy területe gyepű volt a három törzs: Ond, Kende és a Kabarok törzse között. Ond törzse a Körösök völgyét és a Tisza középső, mai Csongrád megyei szakaszát, Kende 3* 35
