Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete

100—150 000 km2 területen telepedhetett meg. Az új haza népsűrűsége, népességeltartó képessége tehát mintegy háromszorosa lehetett a korábbinak. Ha a honfoglaló magyarság számához hozzászámítjuk a háborúk alatt megfogyatkozott, de mindenesetre jelentős (100—200 000 főnyi) leigázott szláv és bolgár—török néptöredékeket is, akkor kiderül, hogy az új ország népsűrűsége — különösen a földművelő Dunántúlon — elérte a km2-enkénti 4—5 főt is. (A »kedvezőbb gazdaságföldrajzi viszonyok« fogalmába természetesen beleértendő az itt talált szláv népek termelőereje is.)

A magyarság letelepedésének mikéntjét az ország természeti és gazdaságföldrajzi adottságai és a magyarság termelő tevékenysége határozta meg.

Ezzel kapcsolatban, az ország gazdaságföldrajzi arculatával, főleg növényföldrajzi viszonyaival kapcsolatos tévedések cáfolatán túl, az ország honfoglaláskori képét is röviden érintenem kell, annál is inkább, mert újabb művekben is találhatunk olyan utalást, amely az alföldi földművelés elmaradottságát a futóhomoknak és a szikes területeknek tulajdonítja.50 Ez azonban tévedés: a futóhomok a szikkel együtt ugyanis csak, a XVIII. században jelent meg hazánkban. Eredete ugyan régebbi keletű: a Nyírség, a Duna-—Tisza köze és a Deliblát homokhátait a jégkorszak utáni időkben hordta ki a szél a folyók medréből, a mi éghajlati, hő- mérsékleti és csapadékviszonyaink mellett ősi állapotban azonban az ilyen homokon magától képződik erdő vagy legalábbis füves puszta, mint arra napjainkban is számos példát találhatunk akár itthon, a királyhalmi védett területen, vagy a Kecskemét melletti természetes erdőtelepüléseken, akár külföldön, például a jóval szárazabb és melegebb Turkesztánban.60 Ezeken a területeken a honfoglalás korában erdő volt, mint azt a Nyírség Esetében még a terület neve is mutatja, s a futóhomok éppen az erdőirtó rablógazdálkodás, a homokos talajon veszélyes erdőégetés, a növénytakaró elpusztítása, majd az állatjárás hatására jelent meg.61 Ezt a három hatalmas erdőterületet, mely a történészek előtt közismert, nagyjából helyesen tünteti fel Hóman—Szekfű: Magyar történetének vonatkozó térképe.62 Persze ez a térkép erős kiegészítésre szorul, mivel a szerző nem foglalkozott különösebben az ország honfoglaláskori erdészeti és vízrajzi viszonyaival, csak a legnagyobb és legismertebb erdők ábrázolására szorítkozott, s nem törődött a »kisebb« erdőségekkel, s így a folyók ár- . terén húzódó galéria erdőkkel sem. Az erdők kiterjedésének rekonstruálásában a közvetlen adatok mellett van egy közvetett eszközünk is: a királyi birtokok: kiterjedése. Ugyanis ilyen birtokká

:3 Vízhasznosítás ... — 6393

33