Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai

Kétségtelen, hogy a rómaiak bukása után a népvándorlás korának viharaiban Pannónia mezőgazdasági kultúrájának színvonala is lehanyatlott, de — akár a termeléstechnika terén, akár a különböző növényfajok meghonosításában — elért eredményei nem vesztek el teljesen. A mezőgazdasági kultúra ugyanis, mint minden kultúra, materiális alapokon, jelen esetben Pannónia rendkívül kedvező földrajzi adottságain, fejlődik ki, és ezek a materiális feltételek általában nem engedik többé teljesen elpusztulni. Jó példa erre a természeti földrajzi adottságok (utak, átkelőhelyek, halászhelyek, források stb.) alapján kialakult telephelyek fennmaradása, háborús pusztulásuk esetén is ismételten tapasztalható újjászületése. De nem is semmisülhetett meg a római kultúra hatása azért sem, mert a nomád pásztornépek nem pusztították el a leigázott népeket, hanem csak adófizetőikké tették őket, sőt sokszor még rablóhadjáratokkal is gondoskodtak a szükséges munkaerő növeléséről, illetve pótlásáról. A római örökség megőrzésében a szerzetesrendeknek is szerepe volt. Így a Frank Birodalom mezőgazdasági kultúrája, melyhez Pannónia a VIII— IX. században tartozott, szinte teljesen azonos a rómaiak mező- gazdaságáéval. Egyetlen tényezőről mondhatjuk el, hogy kétségtelenül háttérbe szorult a kor mezőgazdaságában, az állandóbb társadalmi-gazdasági alakulatokat és a legmagasabb szintű mező- gazdasági kultúrát feltételező vízrendezési tevékenység. A karbantartási munkák hiánya miatt a lecsapoló csatornák elisza- polódtak, s a mezőgazdaság számára már egyszer meghódított területek ismét mocsárrá váltak.

Mindezek alapján kétségtelen tehát, hogy amikor őseink a magyar medencében megjelentek, az egykori Pannóniában: a Dunántúlon és a későbbi Horvátország, vagyis Braszlav — a Frank Birodalomhoz tartozó — pannóniai hercegségének földjén, de talán Szvatopluk morva hercegségének területén is (a Dunától északra) már egy viszonylag fejlett mezőgazdasági kultúrát találtak. Ezt a kultúrát, mint láttuk, a római, sőt még régebbi korok örökségének átvételével, majd a Frank birodalomnak és az egyháznak a római kultúrát egy teljesebb formában és magasabb színvonalon történt megőrző és közvetítő hatása alatt alakították ki az itt élő szláv népek.

Kevésbé mondható el ez az ország keleti felét elfoglaló Bolgár birodalom területéről és annak, akkor még török fajú és kultúrájú, vagyis a lovas nomád s csak később elszlávosodó lakóiról. Ezek kultúrája részben' kevésbé ismert, részben, amennyire ismert, kétségtelenül alacsonyabb szintű volt.

27