Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai

csak állati táplálékot nyújtott. Különösen feltűnő a legősibb — talán a legkönnyebb — megélhetést nyújtó halászat nagy szerepe. A magyar medence — az egykori tengerfenék — halbőségét a feltöltődés során létrejött sekély mélyedésekben pangó, s az időről időre megújuló árvizek révén egymással és a folyókkal is összeköttetésben levő nagyszámú állóvíz már az őskorban is biztosította. Ezek a sekély és meleg vizek rendkívül kedvező ívóhelyék voltak. A legtöbb halféle, de különösen a pontyfélék által kedvelt éghajlatunk (a »pannon klíma«!): a meleg nyár és az enyhe, derűs ősz, nemkülönben a táplálék bősége páratlan méretűvé növelte vizeink halállományát. A halélet e gazdagságát biztosító vízrajzi, éghajlati és biológiai tényezők rendkívül kedvező hatása ma is tapasztalható: a halastavak hektáronkénti hozama egész Európában ma is nálunk emelhető a legmagasabbra.

Magától értetődő tehát, hogy a halászat és a haltenyésztés mint a legtermészetesebb és leggazdaságosabb foglalkozási, illetve termelési ágak egyike a. magyar medence történelme folyamán (s különösen népünk történetében) mindig jelentős szerepet játszott. A tudományosan megállapítható • és értékelhető tényezők a korábbi idők — a haléletre kedvezőbb, vízrendezés előtti állapot — mesébe illő halbőségét is hihetővé teszik. Teljesen elfogadhatónak látszik az a becslés, mely a magyar halászat száz év előtti hozamát is mintegy a százszorosára teszi a mainak.44 Következőleg mai vízgazdálkodásunk egyik fő feladata, hogy a halélet korábbi kedvező feltételeit — a magyar halászat és haltenyésztés korábbi színvonalát — kulturáltabb fokon: a belterjes halgazdaság szintjén, minél nagyobb területen visszaállítsa.

Az egyébként általában igen kedvező adottságokkal rendelkező vidéken az emberi tápláléknak alkalmas vadontermő növények hiánya kényszerítette — viszonylag igen korán — a magyar medence őslakóit a föld megművelésére. Hazánk területén már az i. e. II. évezred derekán ismeretes volt a köles termesztése. Az ezer évvel később betelepülő kelták (i. e. V. sz.) pedig már árpát is termeltek, mesterséges trágyázást alkalmaztak s változatos állat- tenyésztést (szarvasmarha, ló, juh, sertés) folytattak, méhészked- tek. Az a tény pedig, hogy a római hódítás idején már ismerték a kerekes ekét (ez az ő találmányuk), teljesen elfogadhatóvá teszi Passarge professzor véleményét, mely szerint a mérsékeltövi ekés művelés őshazája Pannónia.

A római hódítással Pannónia a mediterrán kultúrterület része lett, s gazdasági élete fellendült. A rómaiak itt a dákok korábbi háborúi miatt erősen megritkult népességet találtak, s a gazda25