Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai

ges irtványnak tekinthető csupán a közép-európai ősi erdőségben, melynek határait azonban a természet — a térszín differenciáltságával, a csapadék eloszlásával — szinte előre kirajzolta. Ezek a határok nagyjából a ligeterdő és zárterdő övezet határait követik, de — a XVIII—XIX. századtól kezdve — helyenként erősen benyúlnak a zárterdő övezetbe is.

A történelem és a gazdaságföldrajz, illetve a településföldrajz tanúsága szerint a mérsékelt égöv jellegzetes ligeterdő övezete a gazdasági tevékenység és különösen a földművelés kiváltságos — könnyen alakítható — területe, amelyen a gazdasági növények rendkívül változatos termelése lehetséges. A magyar medence ligeterdő övezete azonban még a ligeterdő övezeten belül is kiváltságos helyet foglal el a különböző európai ligeterdők sorában. Ezt elsősorban a már ismertetett különleges klímájának, az ún. pannon klímának — mely lényegében az egész magyar medence éghajlatára jellemző — hőmérsékleti viszonyainak, inszolációjá- nak és csapadékviszonyainak és ezek — a felszín tagoltsága következtében előálló — differenciáltságának köszönheti. Hozzájárult ehhez még a környező déli, északi, nyugati és keleti tájak növényövezeteinek történeti vándorlásai során megmaradt hatása is.

Természetes tehát, hogy a magyar medencében az ősi kő- és bronzkori, majd római kori, pannóniai kultúra is ebben az övezetben alakult ki, mint ahogy az is természetes, hogy a honfoglaló magyarság törzseinek és nemzetségeinek szálláshelyei is ezeket a területeket foglalták el.

Az Alföld növényformációinak zárterdő, füves puszta és a kettő között húzódó ligeterdő övezetre való általános felosztása azonban nem ad egészen hű képet a valóságról. Ez az általános jellemzés a növényformáciökat kialakító tényezők közül lényegében csak egyet, éspedig csak a csapadékot veszi tekintetbe. (A száraz pusztamező központi foltjának határai az Alföld csapadékban legszegényebb területeinek foltját követik.) Nem kisebb a szerepe azonban a vízellátottság másik tényezőjének, a talajvíznek sem, ami viszont a vízrajzi viszonyokkal, domborzattal és a talajfajták elterjedésével van szoros összefüggésben. (Persze az egyes tényezők viszonya a növényzettel dialektikus; a talaj pl. történeti távlatban a növénytakaró alkotása.) Mindezek mellett nem jelentéktelen az éghajlati helyzet hatása sem: az Alföld

északi és déli részének különbsége 4 szélességi fok, a gazdaság- történet pedig mindezen kívül számon kell hogy tartsa az idő tényezőjét is.

23