Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai
társult. E kép megszületésében az irodalmi ábrázolások romantikája és a tudományos megállapítások vulgarizálása mellett a korábbi történelemellenes földrajzi és történelmi szemléletnek is része van. Ennek a téves szemléletnek a tudományos irodalomban megfelelő változata részben arra hivatkozva, hogy az Alföld egykor tengerfenék volt, részben a lovas nomád pásztornépek egymást követő sorát idézve tanulságul — mocsarakkal tarkított füvespusztának tünteti fel az Alföldet az őskortól vagy legalábbis a római kortól kezdődően egészen a XIX. század végéig, illetve napjainkig. E tétel bizonyítására általában a római történetírókra, pl. Amianus Marcellinusra, majd az Attilánál követségben járt Priskos rétorra .szoktak hivatkozni, vagy a XVII—XVIII. századi utazók magyarországi útleírásait idézik.37 Minden más forrás adatai, melyek ezeknek a feljegyzéseknek meglehetősen »ellentmondani« látszanak, eddig valahogy elsikkadtak még tudományos irodalmunk egy részéből is. A XIX. század végétől kezdve azonban a magyar erdőmérnökök — egyrészt, hogy a szükségessé vált erdősítés lehetőségeit bebizonyítsák, másrészt, hogy munkájuk eredményességét biztosítsák — nagyarányú történeti, növényföldrajzi és talajtani kutató munkába fogtak, melynek eredményei nyomán ma már elég világosan áll előttünk a magyar Alföld igazi növényföldrajzi képe. Alföldünk a lombos erdő és a füves puszta övezetének határán a ligeterdő-övezetben fekszik. Területén a két övezet határvonalának állandó változását, előnyomulását vagy visszavonulását figyelhetjük meg, aszerint, hogy a tájat megszállva tartó népek milyen hatást gyakorolnak reá. Az Alföld klímája kétségtelenül még erdőklíma: a hőmértékleti viszonyok (évi max: +30 C°, min: —18 C°, és hosszabb idők átlagában a csapadékmennyiség is (500—750 mm) megfelelnek az erdővegetáció igényeinek: az Alföld minden részében nőhet erdő vagy bokorerdő.38 De ha az erdővegetáció feltételei általában meg is vannak az Alföldön, belsejének egy jelentékeny részén csak éppen hogy megvannak. A zárt erdőformációk alsó csapadékhatára ugyanis a mi hőmérsékleti övünkben kb. 500 mm. Az Alföld középső foltján a csapadékmennyiség ehhez a minimumhoz igen közel áll, sőt gyakran el sem éri azt. Ez a központi mag a füves puszta, illetve a különböző steppeformációk birodalma maradt. Határán pedig, a zárterdő és a füves puszta testébe egyaránt messze benyúló ligeterdő övezetben, a talajkülönbségeknek megfelelően — évezredes távlatban — a jégkorszakot követő felmelegedés hatására, majd 21
