Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai
/ A folyóki 8 A magyar medence feltöltődésének, s így mai vízrajza kialakulásának folyamata nyomon követhető az írott történelem idejében is.19 Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a folyók ún. »felső«, »középső«, de talán méginkább »alsó« szakaszára.20 Az utóbbiak közül különösen hagy átalakuláson ment át a pozsony—komáromi Duna-szakasz, a csallóközi törmelékkúp, mint a Kárpát-medence legnagyobb feltöltődéses területe és a Maros törmelékkúpja. Történeti adataink tanúsága szerint (ld. Hóman—Szekfű említett térképét) a törmelékkúp az Árpád-korban még lényegesen fejletlenebb volt, s a Duna magaépítette lerakódások között még számos ágra bomlott. Ezeket a medreket csak fokozatosan töltötték fel a meg-megújuló áradások, s e feltöltődéssel párhuzamosan szorult egyre kijjebb a Duna két külső kanyargós, középszakasz jellegű ága is. Az egykori tófenék közepén kialakuló törmelékkúp azután megrekesztette a környező, alsó és felső területek vizeit, és létrehozta a Fertő és a Hanság, a Duna mai szintjénél alacsonyabban fekvő, s ezért nehezen lecsapolható laposát.31 Az északi rész, a Mátyusföld mocsaras területének, fejlődése kedvezőbben alakult: a felvidéki folyók kis törmelékkúpjai biztosították ennek feltöltődését, miközben maguk kénytelenek voltak medrüket megváltoztatni, és kelet felé keresni utat a Dunába. A csallóközi Duna-szakasz állandó mederváltozásainak méreteiről fogalmat adhat a szabályozás előtti utolsó nagyobb átalakulás 1845-ben, amikor is a Duna Rajka és Bős között egy egészen új medret tört magának. Ez a »Görbe-Duna« azután a következő évtizedekben, így pl. 1856—1866 között a gutor-sülyi szakaszon 2000 kh termőföldet hordott el.22"25 (Kedvező adottságai, főleg földjének termékenysége miatt, változékonysága ellenére is ez a törmelékkúp a történelem folyamán mindig népes települési terület volt!) Mindez világosan mutatja, hogy a hatalmas, laza kavicstalajú törmelékkúpnak mintegy a gerincén végigfutó Duna szabályozása28 és a környező területek szinte megoldhatatlan árvéj milyen nehéz feladatot jelentett, s milyen nagy jelentőségű7» e munka elvégzése a XIX. század végén, fejlődő gazdáságit _ v . t ünk számára. Kétséges azonban, hogy a merev mederbe kényig■ szerített Duna jelenlegi szabályozottsága végleges megoldásnak •>\ tekinthető-e, s a további hordaléklerakódás nem fogja-é élőbb- ' utóbb egy új megoldás keresését kikényszeríteni.27 • 1 Vízhasznosítás... — 6393 \ ^ 17; ■‘Y ■ n J n . vX
