Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

XVIII. Az öntözés iránti érdeklődés felébredése az 1863-as és az utána következő aszályos esztendők hatására. (Az öntözés természeti szükségessége)

fekvő s elárasztásra vagy csörgedeztetésre legegyszerűbben berendezhető területek öntözésével kell megkezdeni, s csak azután kerülhet sor — mikor a helyi öntözési módok kialakultak, a gazdák az öntözésbe beletanultak, és amikor az így elérhető tőkefelhalmozódás erre lehetőséget ad — a mellékcsatornák kiépítésére, további távolabbi területek berendezésére, valamint a tiszai duzzasztómű megépítésére.

A túlzott követelményeket támasztó véleményekkel szemben általában megállapíthatjuk, hogy a Herrich-féle, majd az Aber- nethy- és a Benedek-féle tervek helyesen oldották meg a feladatot, s az öntözés és hajózás kettős kívánalmának, valamint az olcsó és gyors megépítés követelményének legmegfelelőbb vonalozást jelölték ki. Sajnos azonban a felhozott bírálatok alkalmat és ürügyet adtak a kormánynak, hogy a csatorna megépítését — a külföldi szakértők véleménye, a külföldi tőke érdeklődése, sőt kézzelfogható üzleti ajánlatai ellenére is — lehetetlennek vagy legalábbis nem kifizetődőnek tüntessék fel. Bár Benedek Pál és a Mérnök Egylet tiltakozott Lechner Gyula szerencsétlen bírálati jelentése ellen, újabb bürokratikus huzavonára került sor, amíg egy újabb esős periódus jóidőre ismét feledésbe süllyesztette az öntözés kérdését.

Meg kell emlékeznem az ekkor újból napirendre került Duna—Tisza-csatorna építésének elodázásáról is.

Mindazoknak, akik azt hitték, hogy gazdasági elmaradottságunknak s így a csatornaépítési tervek kudarcának is legfőbb oka. az idegen elnyomás, hogy a »függetlenségét« és cselekvési szabadságát visszanyert nemzet most már hozzákezdhet az ország gazdasági életére nézve oly nagy jelentőségű csatornaépítésekhez — csalódnia kellett. Elmaradottságunknak éppen olyan oka volt a kevésbé kézzelfogható gazdasági függés, mint a nyíltan jelentkező politikai elnyomás, s azt a kiegyezés sem szüntette meg, sőt megszilárdította.

Igaz, hogy a közhangulat hatására a közmunka és közlekedés- ügyi miniszter elfogadta a Boros Frigyes266 által kidolgozott magas vezetésű hajózócsatorna tervét, s a »vasutak és csatornák fejlesztéséről« szóló törvény felhatalmazása alapján már meg is kötötte a szerződést a kivitelező vállalkozókkal, sőt ezek már az előmunkálatokat is megkezdték — bizonyos vasút érdekeltségek közbelépésére, amelyek mögött a Rotschild-ház hatalma állott, elállt a terv végrehajtásától-«(ft felbontotta a korábbi megállapodásokat: »Ekkor lépett fel a »vasutas párt« először a csatorna ellen, és azon a címen, hogy az ország erejét a rendkívüli mértékben meg172