Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József
Ugyanis hiába alakult újjá — József nádor kezdeményezésére — 1810-ben a sárvízi Nádor-csatorna Társulat, hiába ismerték fel az érdekeltek az együttes és tervszerű szabályozási munkálatok szükségességét, az egyes birtokosok ellentétes érdekei lehetetlenné tették az eredményes munka megkezdését. Bőhm Ferenc egykori terveinek tovább fejlesztésével Beszédesnek sikerült végre is az ellentétes szempontokat összeegyeztetni. A Sárvíz hosszú, keskeny, nagyjából észak—déli irányú, völgye tipikus példája az ún. feltöltődő völgyeknek, melyekben a természetes hordaléklerakódás és a malomgátak hatására a folyó állandóan változtatva medrét, az egész völgyfeneket feliszapolva több mint százezer holdra kiterjedő összefüggő lápterületet, mocsarat alakított ki. A folyó medre hosszú szakaszokon teljesen beleveszett a lápba, s így a terület vízrendezése egy teljesen új meder, helyesebben lecsapoló csatorna ásását tette szükségessé. Ez a lecsapoló csatorna azonban csak a Sárrét »kiszárítására«, a völgy »belvizeinek« levezetésére volt alkalmas. A vízhasznosítás céljaira Beszédes a mellékvölgyek vizeinek, a »külvizeknek« felfogására övcsatornát, ahogy ő nevezte »vízfélreszorító csatornát«, illetve malomcsatornát épített. Beszédes Sárvíz-szabályozási munkája az erősen elfajult medrű, kisebb vízfolyások szabályozásának úttörő iskolapéldájaként tekinthető. Az előtte készült vízszabályozási tervek általában csak a vízimalmok káros hatását vették figyelembe, ebben látva a folyóvölgyek feliszapolódásának okát, s erre hárítva a felelősséget is az addigi munkák eredménytelenségéért. Ö volt az első, aki a medrek feliszapolódásával kapcsolatban az erózió szerepéről beszél, s védekezésképpen a gyepesítés, kopárfásítás, vízmosáskötés fontosságát felismeri. Hasonlóképpen Beszédesnél találkozunk először a csatornák tisztítására, gyomtalanítására vonatkozó utasításokkal. A Nádor-csatorna Társulat »föveny s homok-hárító csatornái — írja — a völgy szélében tizenkétezer öl hosszúak, melyeket minden zápor után sok költséggel kell megtisztogatni a murvától, hogy ezt a kiszárító fő csatornákba ne hordja az eső vagy hóvíz. De ezen tisztogatás magában meggyőzhetetlen munka volna, hanem még szükséges a vízmosta gödröket . tudományos rend szerint elfojtani s az erdőket a vízmosások által összveron- csolt szántó és legelő telkekbe visszaültetni. Ezen munkára szerződésből adózik a társaság évenként minden kaposvölgyi kiszárított hold földtől 8 kr-al ezüstben; másként hatvanegy ezer öl drága fő csatornájáról s az egész völgy hasznáról le kell mondania«. 114
