Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

XII. A reformkor vízügyi programjának előkészítői: Vedres István és Beszédes József

»A túl a tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy-két szó« c. tanulmányában ismertetett 1830-ban. A terv alapgondolata szerint a Tisza-völgy árvédelmét egyedül töltésezéssel megoldani nem lehet, ezért árapasztó csatornára is szükség van, mely az Alföld keleti peremén végigvezetve egyszersmind e területek öntözését is biztosíthatja. Csatornájának felső szakasza azonos a később ismételten felbukkanó Berettyó—Érvölgyi-csatorna tervével. Elgondolásában kétségtelenül külföldi példák, sőt a Bega árapasztó-víz- pótló csatornájának megoldása vezethették; bár műszakilag ez a terve sem volt kidolgozva, elvitathatatlan érdeme a vízgazdálkodás: ármentesítés, lecsapolás, öntözés, tógazdálkodás lehetőségeinek és hasznának lelkes ismertetése.

Életrajzírója Farkas László »Vedres István mérnök élete és működése« c. munkájában térképet közöl Vedres csatornatervei- sől. Közülük számos olyan tervet találhatunk, mely alapgondolatában kétségtelenül életrevalónak bizonyult. így a napjainkban megvalósult tiszántúli főcsatorna Vásárosnamény—Körös—Csong- rád vonalvezetéssel vagy a Czverdely—Trummer-féle Tisza jobb parti csatorna, a Tisza jobb oldali mellékfolyói vizeinek összegyűjtésével. (A Zagyva és a Tárná völgyében fennálló tárolási lehetőségek gondolatát újabban Babos Zoltán vetette fel ismét.) De megtalálhatjuk itt a múlt század második felében állandóan napirenden lévő Vukovár—Samáci-csatorna tervét (amire talán Kiss' József gondolt először) s a hasonlóképpen azóta is többször felbukkanó mura—balatoni csatorna ötletét is. ■

Mindezek a nagyszerű tervek, országos jelentőségű gazdasági és műszaki javaslatok azonban csak utópisztikus elgondolások voltak. A valóság, a hivatali beosztás Vedrest hétköznapi taposómalomba kényszerítette, a szürke városi mérnök ezernyi apró- cseprő feladatának ellátására szorította: határméréseket kellett végeznie, vitás föld- és telekkérdésekben döntenie, lakóházak építését engedélyezte, ellenőrizte, feladata volt az utak, hidak, gátak építése és karbantartása, valamennyi városi építkezés tervezése, szervezése, irányítása és ellenőrzése, a kamarai épületek karbantartásával együtt. Mindebben még segítsége sem volt, segédmérnököt csak élete végén kapott.

Egyetlen esetben sikerült kitörnie a városi mérnöki munkakör nyomasztó korlátái közül, amikor a városi tanács ismételten elutasítja szőregi határ ármentesítésére és vízrendezésére vonatkozó javaslatát — elhatározza, hogy azt saját erejéből hajtja végre. Bérbe veszi a várostól a közel 4000 holdas szőreg—gyálai határt, védgátakkal ármentesíti, lecsapolja, s az így termékennyé

112